Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már, hogy hasonlót éreztetek? Két férfi közötti tipródás?
A párommal 3 éve vagyunk együtt. Soha nem gondoltam, hogy lesznek ilyen érzéseim.
Kb. fél éve megismertem egy másik férfit, teljesen véletlen, nem társkereső, meg ilyenek, munkahely. Itt mindenki jó beszélő viszonyban volt a másikkal, jó kis közösség volt, vele is jól elbeszélgettünk.
Vonzódtam hozzá, és úgy éreztem, kezdem megszeretni, de rémesen éreztem magam a párom miatt. Aztán ez a férfi szerelmet is vallott, ami pláne nem segített.
A barátommal egy összezördülés alkalmával elsírtam, hogy nagyon össze zavarodtam, mert megismertem valakit. Természetesen kitért a hitéből, és el akart hagyni. Ettől észhez tértem, megijedtem, hogy elveszítem, hiszen szeretem.
A kollégának megmondtam, hogy köztünk nem lehet semmi, mert én a páromat szeretem, és képtelen vagyok nélküle élni. Nagyon nehezen fogadta el, és még sokáig próbálkozott.
A párommal megbeszéltük, hogy otthagyom a munkahelyem, el is kezdtünk másikat keresni, és néhány hónapja sikerült váltanom. Ő mostanra már megbocsátott, és a kapcsolatunk kezd újra a normális kerékvágásban haladni.
Viszont amióta nem beszéltem a másik férfival, azóta nagyon sokat álmodok vele, és nagyon sokszor jut eszembe. Nem értem, ha szeretem a párom, és nem akarom elhagyni, miért gondolok még mindig a másikra?
Légyszíves ne dobálózzatok a ringyó, meg hasonló kifejezésekkel, mert nem tehetek arról, amit érzek, és próbáltam a lehető legjobban cselekedni.
26/N
válasza: válasza:És ez a 3 év milyen volt? Voltak összezördülések máskor is, sok a súrlódás közöttetek? Vagy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat? Sokat beszélgettek, sok közös programotok van? A kapcsolatodról szinte semmit nem írtál. Így elég nehéz tanácsot adni, vagy bármit is felelni...
Egyébként nekem akkor volt ilyen szituáció az életemben, mikor az akkori párommal nem éreztem az összhangot, igazából a szeretetét sem éreztem, meg azt sem, hogy nekem jó lenne vele, és akkor én is közelebb kerültem egyik munkatársamhoz. Bár ő szerelmet nem vallott nekem, és csak egy kis futó kalandunk volt (még csak le sem feküdtem vele), viszont 3 hónappal azután szakítottunk a párommal (nem az én javallatomra). De nekem akkor egy elég pocsék kapcsolatom volt...
Ellenben ha úgy érzed, a párodtól mindent megkapsz, amire vágysz és amire szükséged van, akkor ne gyötrődj a múlton, meg a másik fiún. Koncentrálj a párodra, és a közös életetekre! :)
(26/L)
Azelőtt hogy megismertem a másik fiút, el se tudtam képzelni, hogy lesz még fiú, akire ilyen szemmel nézhetnék. Voltak vitáink, de sosem ordibálós, ajtócsapkodós... stb. Egy bajom volt, és van vele, hogy elég motiválatlan, és kényelmes... kirúgták egy éve, és nem veszi komolyan a munkakeresést, próbálok neki segíteni, de félvállról veszi az egészet, és csak ígérget, de sosem történik semmi.
Emiatt is sokszor kétségbe estem, de ezt mindig elmondtam neki.
válasza:Ezesetben akkor én nem csodálkozom rajta, hogy szemet vetettél a másik fiúra... Fontos, hogy valakinek legyenek ambíciói, elképzelései, és kitartása... Én párom is munkanélküli volt már december óta, de ő folyamatosan keresett állást, és addig sem tétlenkedett, amíg talált végre valamit. Otthon segített a szüleinek (mivel még mindketten a szüleinkkel élünk, anyagi szempontból), főzött, rendezte a kertet, etc., és közben folyamatosan küldözgette az életrajzait. Pedig még egyetemi végzettsége sincs. Azt hiszem, én sem bírtam volna sokáig mellette, akármennyire is szeretem, ha azt láttam volna rajta, hogy mindenben erőt vesz rajta a lustaság.
Szerintem nagyon lehangoló, ha egy férfi nem akar dolgozni, és még csak nem is zavarja az a tény, hogy nincs munkája. Persze lehet, hogy én csak egy kis dolgot ragadtam ki az összes közül, de ez a meglátásom.
Nem tudom, milyen jövőd lesz így mellette, ha 1 év alatt sem érezte meg azt, hogy munka nélkül nem lehet élni.
Én magam 5 hónapig voltam munkanélküli, miután 2010 nyarán elküldtek a helyről, ahol dolgoztam, és nem mondom, az első 1-2 hónapot élveztem. Sokat találkoztam a barátaimmal, mindenre volt időm, nagyokat aludtam, de aztán megelégeltem. Már a 3. hónap végén igazán untam, hogy nincs állásom, és jóllehet addig is küldtem pár életrajzot egy-két helyre, de igazán nem vettem komolyan. Viszont azután már minden nap legalább 10 helyre elküldtem, és januárban el is tudtam helyezkedni. Hamar rá lehet unni a céltalan, unalmas, sivár életre.
Ha nem tudod jobb belátásra bírni, legjobb lesz, ha különválsz tőle. Hosszútávon. A te lelki (és később testi) egészséged is rámehet a dologra.
Tudom, hogy az eredeti kérdésed nem erre vonatkozott, de én azt mondom neked, tudat alatt biztosan bántott ez a dolog, és ha már egy másik srác a képbe kerül, ott súlyos bajok vannak.
Gondolj a jövődre!
(26.N., a tegnap esti utolsó válaszoló vagyok.)
Igen tudom, igazad van, én is ezen rágódtam sokáig. HA beszélünk erről, mindig mondja, hogy őt is nagyon zavarja, és van is, hogy sikerül leülnünk, és ketten munkát keresni neki, de az édeskevés. Neki sincs egyetemi végzettsége.
Az otthoni tennivalókat elvégzi, a kertet is rendezi, főz, mos, takarít, nem erről van szó, hanem hogy nem látom rajta, hogy namost szerzek egy munkát, mondjuk szétküldök napi 25 életrajzot. Az, hogy havonta küld 3-at, az nem ér semmit sajnos.
Mondtam neki, hogy így semerre nem tudunk haladni, és igazat ad, és megígéri.. de ez megy már egy éve. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!