Mitől van az, hogy legtöbbször nem érdekel, hogy nincs párkapcsolatom, de vannak olyan időszakok, amikor pl. a legrosszabb esetben sírva alszok el?

Többnyire hidegen hagy ez a párkeresés téma. Ha beszélgetek egy fiúval, fel sem merül, hogy esetleg lehetne valami. Csak jól elbeszélgetek, és annyi.

Azonban, gyengébb időszakaimban(mint most is, pár napja) egyszerűen nem megy ki a fejemből, hogy 18 éves létemre hogy lehet, hogy semmi tapasztalatom nincs párkapcsolatok terén? Se csók, se ölelés, se puszi, semmi... És ez néha már nagyon hiányzik. Csak próbálok erős lenni, és ezért van az, hogy úgy gondolom, nincs szükségem ilyenre. Mert szerintem nem is lenne esélyem.

Bulizni nem járok, és ismerkedni meg nehezen tudok csak.

Tudom, hogy az lenne a megoldás, hogy menjek, de az nem az én helyem, és nem érzem jól magam olyan helyeken. Meg a többség, aki ott van, nem hiszem, hogy olyan felfogású lenne, mint én. (ha értitek).

Mit tehetnék, hogy ne legyek ennyire gátlásos? Olyan rossz érzés, hogy nagyon sokat törődök magammal, mégis olyanoknak lesz párjuk sorra, akik alig törődnek magukkal. És ez az amúgy is 0 önbizalmam mínuszba viszi.

Mit tehetnék, hogy több önbizalmam legyen, és ezáltal jobb legyen a kisugárzásom?

18/L