Van még értelme folytatni?

Párommal 2 éve vagyunk együtt, együtt is élünk. Dolgozik, én pedig tanulok, és diákmunkákat vállalok (ha van rá lehetőség). Mostanában minden estét a gép előtt tölt, nem beszélgetünk. Azt mondta, velem boldog, de ingerszegény az élete, és idegesíti, hogy mások a családjában utaznak, ő meg 6 éve nem volt külföldön (minden évben 1 hetet a Balatonnál nyaral, az elmúlt 3 nyáron mi is ott voltunk), és neki is kijárna a pihenés 6 év munka után. Közölte, hogy unalmas az élete, és már az ágyban sem az igazi (igen, kb. heti 1 rövidke alkalom, és nem azért, mert én nem akarom), mégsem tesz semmit, hogy ez változzon. Én belefáradtam az örökös fröcsögésébe, morgásába, mert bármit is javasoltam a kapcsolatunk fellendítésének érdekében, mindig elutasította (fáradt vagyok, teleettem magam, hideg van, meleg van, nincs pénzünk stb.)

Csak az ő bajai fontosak, az én mamám haldoklik, heti rendszerességgel ápolom, és mikor mesélném a páromnak, hogy hogy van a mamám, közli, hogy: Ez már lerágott csont. Nagyon rosszul esett. Érzéketlennek tartom. Megértem, hogy nagy rajta a felelősség, a nyomás, de már mosolyogni sem látom, és még csak 27 éves. Megkérdezte ma is: Mégis minek örüljön? Szerintem depressziós, és bár már javasoltam, nem hajlandó pszichológust keresni. Jövőre szerette volna megkérni a kezem, de én nem akarok egy savanyú, állandóan rosszkedvű ember mellett leélni az életem... Jól teszem, ha szakítok?