Szerintetek mit kéne tennünk?

A párommal 3.5 évig távkapcsolatban éltünk. Ő már több mint 6 éve dolgozik egy adott cégnél, én nyár elején végeztem a tanulmányaimmal. Július végén felköltöztünk Pestre albérletbe, annak reményében, hogy itt majd könnyebben sikerül elhelyezkednem és végre élhetjük együtt boldogan az életünket a hosszú külön töltött évek után.

Eddig minden rendben is ment, nem volt köztünk semmi probléma, azonban munkát még mindig nem találtam az elmúlt 2 hónapban. Jelentkeztem már pénztárosnak, bejárónőnek, büfébe, irodákba, mindenre, de sehova nem vettek fel, mégcsak vissza se hívtak. (Érettségivel, középfokú illetve felsőfokú okjval rendelkezem.)

Az anyagiakkal nincs probléma, mert az ő fizetése pont elég a megélhetésünkre, illetve én sok segítséget kapok a nagymamámtól is.

Hétvégén jött az újabb "csapás", a nő akitől béreljük a lakást, közölte velünk, hogy 1 hónap múlva költözzünk ki, mert szüksége van a lakására (amúgy 1 évre kötöttük a szerződést).

Én felvetettem a páromnak, hogy menjünk haza (külön-külön a szülőkhöz), mert itt se sikerült elhelyezkednem, hiába reménykedtünk, rajta "élősködni" pedig nem akarok, ki tudja meddig nem lesz még munka. Borzalmas lenne ismét külön, heti egyszeri találkozásokkal, de ő legalább tudna otthon spórolni és nem úszna el az összes fizetése. Eddig ha akartunk volna, se tudtunk volna hazamenni, mert ha felmondjuk a szerződést, elúszik a 100 000 ft kaució. De mostmár lényegében nem köt ide semmi minket, se munkám nincs, se lakás nem lesz.

Ő nem szeretne hazamenni, azt mondta lesz@rja a spórolást, velem akar élni, menjünk másik albérletbe. Szívem szerint én is mennék másik albérletbe, de bánt az anyagi része, és az, hogy "eltartott" vagyok illetve, hogy ki tudja ez még mennyi ideig nem is fog változni. Ráadásul ha kiveszünk egy másik lakást megint kötve leszünk ide egy évig a kaució miatt.

Szerintetek mi lenne a helyes döntés? Ti hogy oldanátok meg a dolgot?