Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mit kéne tennünk?
A párommal 3.5 évig távkapcsolatban éltünk. Ő már több mint 6 éve dolgozik egy adott cégnél, én nyár elején végeztem a tanulmányaimmal. Július végén felköltöztünk Pestre albérletbe, annak reményében, hogy itt majd könnyebben sikerül elhelyezkednem és végre élhetjük együtt boldogan az életünket a hosszú külön töltött évek után.
Eddig minden rendben is ment, nem volt köztünk semmi probléma, azonban munkát még mindig nem találtam az elmúlt 2 hónapban. Jelentkeztem már pénztárosnak, bejárónőnek, büfébe, irodákba, mindenre, de sehova nem vettek fel, mégcsak vissza se hívtak. (Érettségivel, középfokú illetve felsőfokú okjval rendelkezem.)
Az anyagiakkal nincs probléma, mert az ő fizetése pont elég a megélhetésünkre, illetve én sok segítséget kapok a nagymamámtól is.
Hétvégén jött az újabb "csapás", a nő akitől béreljük a lakást, közölte velünk, hogy 1 hónap múlva költözzünk ki, mert szüksége van a lakására (amúgy 1 évre kötöttük a szerződést).
Én felvetettem a páromnak, hogy menjünk haza (külön-külön a szülőkhöz), mert itt se sikerült elhelyezkednem, hiába reménykedtünk, rajta "élősködni" pedig nem akarok, ki tudja meddig nem lesz még munka. Borzalmas lenne ismét külön, heti egyszeri találkozásokkal, de ő legalább tudna otthon spórolni és nem úszna el az összes fizetése. Eddig ha akartunk volna, se tudtunk volna hazamenni, mert ha felmondjuk a szerződést, elúszik a 100 000 ft kaució. De mostmár lényegében nem köt ide semmi minket, se munkám nincs, se lakás nem lesz.
Ő nem szeretne hazamenni, azt mondta lesz@rja a spórolást, velem akar élni, menjünk másik albérletbe. Szívem szerint én is mennék másik albérletbe, de bánt az anyagi része, és az, hogy "eltartott" vagyok illetve, hogy ki tudja ez még mennyi ideig nem is fog változni. Ráadásul ha kiveszünk egy másik lakást megint kötve leszünk ide egy évig a kaució miatt.
Szerintetek mi lenne a helyes döntés? Ti hogy oldanátok meg a dolgot?
Ha a barátodnak belefér, hogy addig nevezzük így támogat, amíg nem lesz munkád, akkor inkább menjetek másik albérletbe. Ki is nyilvánította szándékát: inkább veled akar együtt élni. Neki ezek szerint ez így megéri, hogy együtt lakhattok. Mondjuk 3,5 év után el is hiszem, hogy inkább kenyéren és vízen élne, csak veled legyen:)
Ha te pedig mindent beleadsz a munkakeresésbe, vezeted a háztartást és kizárólag a szükséges igényekkel lépsz fel (nem várod el az éttermi vacsikat, bulizásokat, szépészeti eljárások fizetését:))a lelkiismereted is tiszta marad.
"Borzalmas lenne ismét külön, heti egyszeri találkozásokkal" ebben benne van a Te válaszod/véleményed.
Akkor ha a barátod sem akarja, ne költözzetek külön. Pesten könnyebb munkát találni, ha megint otthon kell keresgélned tuti nem találnál...
Persze, hogy szeretem, nem hobbiból vagyok vele, de hidd el nem egy leányálom itthon ülni, úgy, hogy ő hajnaltól gürizik késő délutánig én pedig nem tudok pénzt keresni. Ráadásul a családjától se hallok mást, csak minden alkalommal, hogy jaj de sajnálják őt, hogy elmegy a pénze.... Na ilyen esetben nem tudom mit kéne éreznem, mert oké hogy most ő állja az anyagiakat, viszont én se egy kis szatyorral jöttem, mindenünk amink van a nagymamámnak köszönhető.
Szóval nekem eléggé rosszul esik, hogy mindig ezzel jönnek, elhihetik, hogy én is dolgoznék ha lenne rá lehetőségem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!