Ki az aki volt már hasonló helyzetben?

Volt tavaly egy rövid kapcsolatom egy férfival. Kb. egy hónapig tartott mindössze. Nem tudom, mennyire játszott szerepet az történetben, de neki voltak és vannak gondjai saját magával, fizikai szinten nem egészséges, és erre lassan rámegy a lelki egészsége is. A lényeg, hogy (az okát nem tudom, csak sejtem), elfordult tőlem. Ezt egy nő megérzi. Megkérdeztem, mi a helyzet, mire a válasz az volt, hogy szeret, de nem szerelmes belém. Ez engem természetesen nagyon rosszul érintett, két nap múlva szakítottam vele, bár majd' belehaltam, mert én persze beleszerettem. Ő meg nem igazán értette, hogy mi bajom van. Azóta nem hallottam felőle. Szilveszterkor írtam neki egy kedves újév köszöntő sms-t, a válasz annyi volt (szó és betű szerint idézem) : "köszönöm". Azóta sem tudom kiverni a fejemből, már magam előtt szégyellem a dolgot, de így van. Keveset beszélek róla, de állandóan rá gondolok. Mindent elkövettem, hogy elfelejtsem, töröltem sms-eket, telefonszámot, e-maileket, visszajelöltem facebook-on, stb. stb. Volt azóta más férfi is az életemben. És mégsem megy! Napi szinten küzdök a késztetéssel, hogy valami módon keressem, hallassak magamról, de igen nehéz ezt nem megtenni, pedig ésszel tudom, hogy semmi értelme. És baromira elegem van már ebből az örökös tépelődésből. Szerintetek mit csináljak? Ki az aki volt már hasonló helyzetben? 35/n