Tudom, ha nem teszek semmit, így maradok, viszont már nincs kedvem erőlködni ezen! Ti mit tennétek?

Szóval, a lényeg, 19 éves lány vagyok. Még sosem volt komoly kapcsolatom...ez már önmagában elég rossz. De, mindeközben, érnek a kudarcok, csalódások...szóval, kavargattam már srácokkal, de valahogy mindig sikerül kifognom a lehető legrosszabbat. Vagy csak leakar fektetni, vagy hiteget is még hozzá...."elfelejt" hetekre...aztán meg nem jön el a randira...aztán megint érdeklődik. Magyarul szórakozik.

Nem tartom magam sem csúnyának, sem butának, a viselkedésem nem k*rvás (bár manapság, ez talán inkább hátrány mintsem előny) és mégis így járok mindig...

Lassan kezdem úgy érezni magam, mint az elátkozott királylány...

Tudom, sokan vannak hasonló gondokkal.

És tudom, ha nem megyek utána, nem járok el ide-oda, nem is találok senkit.

Csak az a gond, hogy nekem már nincs kedvem menni utána...mert - nem is az, hogy félek- de már megundorodtam ezektől a dolgoktól.

Mikor kicsit azt hinném jobb lesz, és szerencsém van, tuti elcs.esződik valami.

Akkor sanszos, hogy így maradok, igaz?