Van itt olyan lány akinek egyszerre több pasija van?

Mivel lányok úgy se fognak írni, ezért írok én, mint áldozat.

Kb már két éve voltunk együtt, semmi gond nem volt aztán egyre gyakrabban elkezdett kötekedni, bármit csináltam én voltam a rossz meg a tróger, pedig csak a kedvében akartam járni.

Aztán később kaptam egy e mailt, h figyeljek jobban oda a barátnőmre.

Kiderült, h már vagy két hónapja van egy másik barátja, ebből jött h stresszes, mert h nehogy lebukjon stb.

Arról meg már ne is beszéljünk, h alkalmi kapcsolatai is voltak.

A másik srácról meg annyit, h tudtam h van, de havernak volt beállítva, ahogy őt is ezzel hülyítette.

Később a sráccal átdumáltuk a helyzetet.

Amúgy is kiváncsi vagyok más hogy látja a helyztet, úgyhogy mesélek. Bár nem annyira izgi, és nem is konkrétan a témához kapcsolódik, szerintem.

Hivatalos voltam egy lagzira, ahova nem vittem magammal párt, bár elméletileg akkor még volt. Eleve nem hosszú kapcsolatról beszélek, hanem össz-vissz két hónapig voltunk együtt. Szóval már a lagzi előtt két héttel megérett bennem a gondolat hogy megint rossz lóra tettem, emiatt persze már nem úgy viselkedtem én sem a kapcsolatban, ami miatt mindketten feszültebbek voltunk. Gerinctelenség volt nem már akkor megmondani, erre rájöttem mondjuk azóta.

Szóval a lagzin megismerkedtem valakivel, akiről akkor még nem is képzeltem volna hogy lehet valami. Igaz felkért táncolni párszor, de mivel közös asztalnál ültünk, mindketten egyedül, ezt nem tartottam furcsának. A pár a buli végén meghivott egy másnapi morzsabulira, amire szivesen igent mondtam, mert barátnőm külföldihez ment férjhez, és szerettem volna minnél több időt még velük tölteni, ha a lehetőség amúgy is adott. Szóval mentem a morzsabulira, a barátom nélkül, ismét. Mondván úgyse ismer senkit közülük, sőt, angolul beszélgettünk végig a vőlegény meg a családja miatt, úgyis kellemetlenül érezné magát mivel ő nem beszéli a nyelvet.

Ezen csúnyán összevesztünk, szerinte le kellett volna mondanom a programot, hogy inkább vele legyek. Nem értettem ezzel egyet, hisz velük csak most találkozhatok, utána sokáig nem. Szó szót követett, szakitottunk.

Három nappal később megint volt egy közös program, amire megint elmentem. Ott volt az az illető is, akivel a lagzin megismerkedtem. Meglátott minket "együtt", hatalmas botrányt csapott, meg is ütött. Ekkor végleg elküldtem a melegebbik éghajlatra, mert nem volt igaza.

Azótam összejöttünk azzal a sráccal, akivel akkor megismerkedtem. Sosem voltam ilyen boldog senkivel. Mégis sokan azt gondolják én vagyok a rossz, a galád. Meg hogy megcsaltam. Szerintem egyáltalán nem csaltam meg. Szerintetek? (bocs, hogy hosszú lett)

22L

utolsóhoz:

Hogy látott meg a barátod az új sráccal?Nem egyedül mentél az utolsó programra is?Különben nehéz eldönteni,hogy mi történt,talán formailag tényleg megcsalás,bár ez attól is függ kinek honnantól számít annak.A lényeg,hogy ahogy te is mondtad,illett volna vele már előbb szakítani.Aztán a fizikai incidens után egyértelmű hogy jól döntöttél,de szerintem részben te is hibás vagy az előbb említettek miatt.Viszont ha az új sráccal boldog vagy,akkor ennek így kellett lennie.Csak ha ne adj isten hasonló helyzet alakul ki,időben közöld vele,mert úgy fair.

Egyedül mentem, de közös program volt a többiekkel, voltunk vagy tizen. Aztán már elég késő lett, csak én maradtam, az ifjú pár, meg a srác. Még nem volt kedvünk hazamenni, beültünk az egyik helyre meginni valamit, és ott futottam össze az exel. És a 4 személyes asztalnál persze hogy egymás mellé ültünk, nem fogjuk tán szétültetni az ifjú párt... de én akkor még semmi másra nem gondoltam, az majd sokkal később jött. De az ex már akkor azt hitte, hogy biztos együtt vagyunk, merthogy mellettem ült... Na, szóval verekedni akart, én nem engedtem, erre megüttöt, akkor küldtem el a melegebbik éghajlatra... De én akkor sem érzem megcsalásnak, mert se az esküvőn, se utána, se akkor még mikor ez történt, semmi olyasmiről nem volt szó részemről, hogy lehetne több is. az meg, hogy megismertem, csak nem bűn tán.. 10 másik embert is akkor ismertem meg.

Mára már lényegtelen végülis, a rosszakarók majd megunják egyszer, hogy az én bajomon lovagoljanak...

És tényleg, boldogabb Vele nem is lehetnék, és csak ez számít. Ő az igazi, nála nem lesz olyan, hogy meg kell majd mondjam neki idejében...:)