Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi tévő legyek?
32 éves nő vagyok, elvált, van egy kisfiam. A kisfiam osztályába jár egy kislány, akit egyedül nevel az apukája. Amikor elsősök voltak még nem igazán figyeltem fel az apukára, csak tiszteletet éreztem iránta, amiért egyedül, nagyon szépen, odaadóan neveli a kislányát. Aztán év vége felé már kezdett tetszeni és néha szóba is elegyedtünk, de pusztán iskolai dolgokról esett szó. Aztán jött a nyári szünet, nem találkoztunk, és most, hogy ismét elkezdődött az év valahogy úgy látom, hogy mostmár őszintén tetszem neki. Nem kezdeményez beszélgetést, de mindig mosolyog, és megváltozik (ezt egy nő megérzi), amikor a közelében vagyok.Látom, hogy tetszeni akar. :)
Van, hogy napokig sem találkozunk, ha pedig mégis, akkor pedig egyszerűen nincs lehetőségem komolyabb dolgokról beszélgetni vele. Mit tegyek? Szeretném megismerni, de ő egy elég komoly férfinak látszik, szóval nem biztos, hogy értékelné, ha én kezdeményeznék. És az nem gond szerintetek, hogy a gyerekek egy osztályba járnak?
Figyelj.. az élet szerintem furcsa dolgokra is képes.. :)
De, ha nem kezdeményezel felé, akkor lehet, hogy soha nem lesztek együtt. Vagy sokkal jobb barátság is ki alakulhat belőle szerintem.
ó, te kis te! Hát, felnőtt emberek vagytok, normális módon ismerkedtek, figyelembe veszitek a gyerekeitek érdekeit is, akkor ugyan vajon mi probléma lehetne?!
Nekem olyan érzésem van, hogy a te válaszodra/lépésedre vár, de nem feltétlenül szóbelire. Érzed a vonzalmát, és ha neked is szimpi, akkor ne várj sokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!