Igaz hogy akkor szeretsz igazán valakit, ha el tudod képzelni hogyan kakil?

Ezek megint olyan fura belemagyarázások.. hogy akkor szereted, ha nem undorodsz egyik részétől-porcikájától se. Nosza akkor, nyeljünk le mindent, pisiljük le egymást, stb. :D

Hát, a szüleimet is szeretem, de azért nem vagyok kíváncsi rá hogyan wc-znek. A gyerekemet is szeretni fogom, tisztába teszem, nem undorodom tőle majd. Mert muszáj, vele jár. A páromról is tudom, hogy vannak természetes emberi szükségletei.

De ez azért nem jelenti, hogy szándékosan elképzelem, esetleg meg is nézem, továbbmenve együtt csináljuk, együtt megyünk wc-re, stb.

Aztán ezt fokozva mindenféle testnedv mehet bárhová.. (van akinél mehet, de az más tészta, kicsit a "perverzió", vagy inkább szexuális ízlés fogalomkörébe tartozik :D)

Valamelyik változat csak működik:

[link]

[link]

Inkább picit módosítanék: akkor szereted igazán, ha tegyük fel beteg lesz, és képes vagy ápolni. Nem undorral fordulsz felé, nem hagyod ott, mert az embert látod benne. Na, akkor már szereted.

Ennek már így van értelme, a szeretetnek, elfogadásnak, ilyen összefüggésben.