Mit tennétek a helyemben?

szia. én nagyon-nagyon szeretem a szexet,mindig is imádtam,mégis úgy alakult,hogy éveken át voltam az asszony,aki nem kívánta a férjét :-( persze ő nem volt ilyen házias,mint te,de jó férj volt,szeretett,megbecsült mindig. ápolt és jóképű,okos és trendi,szorgalmas és becsületes-álompasi. mégis,az első másfél év után egyre ritkultak az együttléteink,ha tehettem,elutasítottam,szinte erőszaknak éreztem a közeledését. nem tudom megmagyarázni,miért. hiába csinált(unk) bármit,egyszerűen nem jöttem tűzbe,a testem tiltakozott-megfájdult a fejem,ásítozni kezdtem,undort éreztem,ha vége volt,fájt a hasam napokig. végül már csak évi 1-2 alkalomra futotta. Nagyon fájt,hogy nem tudom őt boldoggá tenni,mert nagyon szeret(t)em,de tudod az sem megoldás,hogy egész életemben mondjuk sz.pjak,ennél mindketten többet érdemlünk. Nem lett babánk,pedig mindketten egészségesek vagyunk,de a természet valahogy ezt jól alakította. Sokszor elmondtam neki,tartson szeretőt,csak tegye diszkréten,ő mindig azt válaszolta,neki így is jó velem. végül elváltunk,nem nagy örömmel,de békésen. Így tettünk volna akkor is,ha van gyerekünk. Egyszer be kell látni,ha boldogtalanok vagyunk a kapcsolatunkban,akkor pedig jobb szakítani. neked is van lehetőséged titkon megkapni,ami jár,vagy emelt fővel távozni. ettől nem leszel rossz apa,de a kielégületlenség és a veszekedések úgyis más karjába taszítanak előbb-utóbb.