Kifutottam az időből?

Tudom, hogy megdöbbentően hangzik, de nekem a 20-as éveim közepéig meg se fordult a fejemben, hogy normális párkapcsolatom legyen, egyszerűen annyira a magam kis világában élő, elszigetelt figura voltam, hogy úgy éreztem, hogy úgy sem tudna így egy lány se elfogadni, és én is lelki alkatomnál fogna képtelen lennék egy hagyományos értelemben vett párkapcsolatra, nem is nagyon kerestem a lehetőséget. A szex hiányzott természetesen, de aspektusból nem éreztem egy pár hiányát.

Most érkeztem el oda, hogy igen, képes lennék valakit szeretni, elfogadni, szeretnék normális kapcsolatban élni, sokat változott a felfogásom, de félek, hogy a tapasztalatok hiánya miatt is lassan kifutok az időből, ennyi idősen már minimum 2-3 komoly kapcsolaton kellene túl lennem, és a hasonló korú lányok is kb. ennyin túl vannak, nem egy kezdő bénázására vágynak.