Valami gond lenne velem?

Nincs veled semmi baj, vagy ha igen, akkor velem is.

22 L

Én 28 vagyok. Engem nem csak a nők nem foglalkoztatnak, hanem az emberi kapcsolatoktól van undorom.

Nem vonz a hiteltelenség a másik emberben. Fárasztó állandóan eleget tenni az igénynek, hogy gesztusokat küldözgessek, meg hazudjak neki szép dolgokat, miközben látom, hogy belülről marja a sikertelenség. Fárasztó, hogy soha nem mutathatom meg az érzelmeimet, mert az valódi és az ugye milyen ijesztő. Annyit sem sikerül soha megérteni, hogy a saját magam megbecsülését szeretném elnyerni, nem valaki vagy valami másét, nem a "jutalom" kell, hanem hogy a saját magam által kitűzött célokat érjem el, én, a saját erőmből. Mi szükségem lenne a mosolygós érzelmi piócákra? De persze hazudnom kell megint, mert akármit állít, valahol neki is szüksége van rá, hiszen így védekezik a valóság ellen. Nem maradhat "egyedül", mert akkor szembesülnie kellene vele, hogy az identitását valaki, valami mástól függővé tette, így az nem lehet hiteles, csak délibáb.

Ha meg nem hazudok, csak a süketnémát játszom, hogy megóvjak valamit a méltóságomból, akkor jönnek a pitiáner érzelmi manipulációk amelyet nyilván abból a szociális környezetből merített, ahova valójában tartozik, nyilván azért ezekkel hadakozik, mert őt ezekkel lehetne sakkban tartani, de engem nem, és kb ez az a pont amikor hánynom kell.