Miért nem akarom a párom megtalálni?

Na cimbora, akkor el kell ugatnom,hogy nem vagy egyedül! Pont ugyanez vagyok én is lélekben. Külsőmmel elégedett vagyok, el is ismertek jópáran, megdolgoztam érte , belül viszont kiullázódtam, az utóbbi években csak a külső tulajdonságaimra voltam ráhangolódva, és belül egy távolságtartó megkeseredett szemétté váltam. f. 26 vagyok.

Ennyit magamról , általánosságban. A nőket eddig mindig elszalajtottam. Most pl .nyáron szalasztottam el életem nőjét, a legaranyosabb, legszebb nőt a világon /szeirntem/ aki nyitott is felém, de egyszerüen képtelen voltam vele kommunikálni, mert feszült, túl depressziós voltam, de belül nagyon megtetszett,és vonzalmat éreztem iránta. A lényeg, minden nőt elszalajtottam idáig.

A gond ott van, hogy alapszinten a nemi vágy az igen, illetve egy akarás a lelki társra, az hogy valakit a karjaimba tartsak, símogassam, imádjam, ezek bennem vannak, és szétcseszik az elmémet. De!

Mégis képtelen vagyok elképzelni magamat úgy ,hogy egy nőnek udvarlok, jópofáskodok, városban kéz a kézben nyomulunk, gyűrűt a kezére, esküvő, családalapítás, bőgőmajom kölök, baráti körnek is jópofát vágni, meg a szüleinek is, ezek, a sleppje ez meg kifejezetten nem kell. Nem nekem való.

Olyan Se vele Se nélküle érzés számomra ez a párkapcsolat.

Mi volna a jó? Elmondom. Egy olyan lány, aki a kezdetektől fogva tudja, hogy szeretem, és kb egy olyan könnyed viszony volna, mint egy rendes ,barátnő feelinges luxusprostival, néha összejönnénk, csak nyilván nem kéne fizetni érte, és élveznénk egymás társaságát, csak a gyönyöröknek élnénk, elbeszélgetnénk közben és ennyi. De sajnos ez utópia.

Egy rendes lánynek bizony udvarolni kell kő keményen, lélekben ha nulla vagy, akkor eleve elvagy ásva, lehetsz akármilyen jó kívülről, az nem elég. Egy barátnőnek minidg tudni kell újat mutatni magadból, egy idő után gyereket akar, esküvőt akar, családot akar, ezek meg nekem nem kellenek.

Ez egy elég rossz helyzet. Vágyok rá, de nem akarom! És csak gondolkodok, hol belturbózom magam, hogy közeledjek hozzá, hol lebeszélem magam ,hogy mégsem, és telnek a hónapok, és mind ki van hagyva végül az életemből.

Alapvetően gond,hogy feszült, stresszes vagyok, mert még nem szexeltem, a fentebbi lelki okok miatt.

Egy ilyen embernek mi a megoldás? Én elgondolkodtam, és rájöttem, hogy háznál fogadós féle rendes prostilány kell ide nekem! Mindaddig, amig belerázódom az efféle dolgokba, képes leszek nőkkel jobban bánni, ezután meg úgy gondolom,hogy lelkiekben feltőltődve más lesz a hozzáállásom is a párkapcsolat dologhoz. Ez egy ugródeszka csupán. Pár évig prostizni, aztán talán változhat a helyzet.

Ami biztos, ha nem lépsz valamerre a boldogság felé, nem éled ki így vagy úgy a szexuális vágyakat, akkor elégedetlen emberként fogsz elbúcsúzni a létezésedtől. Ez zavaró jelenség. Az évek rohannak, szinte kapkodom a fejem, hogy jééé, már eltelt ez a nyár is, szinte mintha csak egy vacak egyhét lett volna az egész. És egy idő útán késő lesz.