Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek a helyemben? (távkapcsolat miatti depresszió)
Távkapcsolatban élek barátnőmmel lassan 2 éve, ő 19 én pedig 21 éves vagyok. A távolság 200 km és általában 2 hetente tudunk találkozni, vizsgaidőszakban van, hogy 1 hónap ez az idő. A probléma az, hogy míg nekem nincs bajom a távolsággal, addig ő depressziós lett miatta és nem tudom mit csináljak vele. Hiába mondom, hogy szeretem vagy adok tanácsot, hogy mit csináljon ő egyszerűen képtelen a boldogságra. Tudna mit csinálni, mert vannak hobbijai de nincs kedve semmihez. Ha meg valamibe lelkesen belefog, akkor fél óra múlva abbahagyja, hogy "úgysincs értelme semminek, úgyis sz*r lenne" stb indokkal. Emiatt egész nap nem csinál semmit kb, csak várja, hogy tudjunk beszélni és egyedül sírdogál a szobájában. Tavalyi tanévben ezért romlott is az eredménye.
Emiatt azt feltételezem, hogy depressziós... Néhány éve járt is pszichiáterhez rendszeresen és azon gondolkodom, hogy lehet megint el kéne mennie. Szülei nem tudnak erről semmit, mert nem beszéli meg velük a dolgait, de én látom mennyire szenved. Nincs energiája semmihez, üresnek és szomorúnak érzi magát, fogyott is. Sokat sír és nem egyszer merült fel az öngyilkosság gondolata. Az egészségén is meglátszik, mert hullik nagyon a haja és alvászavarai vannak.
Elhagyni nem szeretném, mert szeretjük egymást és más probléma soha nem volt a kapcsolatunkban és amikor együtt vagyunk tényleg minden tökéletes. De ezt a viselkedését már én is nehezen viselem és ezért vagyok most tanácstalan. Összeköltözni meg leghamarabb 2 év múlva tudnánk...
válasza:A helyedben megpróbálnám elérni, hogy a párod menjen terápiára és szedjen megfelelő antidepresszánst. Ez egy olyan helyzet, ami téged is fel fog őrölni hosszú távon.
Szerintem a depressziója oka nem a távolság, az így önmagában elég kevés ehhez, maximum csak erre fogja.
válasza: válasza:Én is hasonló vagyok a barátnődhöz, azt leszámítva, hogy azért igyekszem nem elmerülni tökéletesen az önsajnálatban. (És 22 vagyok)
A párommal 250 km van közöttünk, de egy főiskolára járunk, így engem inkább a változatosság visel meg. Én helyben lakom, a párom kollégista, két hetente jár haza + szünetekre. Engem az visel iszonyatosan meg, hogy mondjuk két hétig szinte mindennap találkozunk legalább 5 percre, aztán bumm jön egy őszi szünet, amikor egy hétig semmi, ha nem tudok vele hazautazni, avagy vizsgaidőszak, amikor ő letudja 2 vizsgával az egészet és otthon lóg egy hónapig, én meg megszenvedek velük és örülök, ha a végén 3 nap pihenőm marad, amit együtt tölthetünk. Nyáron is volt hogy két hetet együtt, aztán hirtelen szétszakadunk és azt érzem, hogy belebetegedek a hiányába, hogy nincs itt körülöttem, nem kapok reggeli puszit, nem horkol a fülembe éjszaka, stb.
Tapasztalataim szerint ez sosem lesz könnyebb és soha nem lehet hozzászokni! Sokszor ha elkeseredek a hiányában, akkor nekiállok valamit "alkotni" neki, tök mindegy miaz, sokszor át sem adom, mert gagyi lesz, a lényeg abban rejtőzik, hogy az a kis idő is azzal telik, hogy lélekben vele vagyok, neki csinálok valamit és végig rá gondolok.
Aztán ami jól lefoglal még, azok a kutyáim. Elmókázunk, játszunk, beszélgetek velük, mint egy hülye, sétálunk, ezek terelik a gondolataimat. Emellett eljárok úszni, olykor ha együtt vagyunk jön ő is velem. A lényeg, hogy találjak olyan dolgokat, amik elterelik a figyelmemet. :)
Az viszont igaz, hogyha ő nem akar segíteni magán, akkor nem is lesz jobb semmi.
Az a baj, hogy vagy neki se kezd dolgoknak, vagy hamar elveszi a kedvét valami. Pl. szépen rajzol és ha épp van kedve akkor hamar félrerakja, hogy úgyse megy neki meg nincs kedve hozzá.
Emiatt hiába adok tanácsot, sorra mondja vissza hogy ennek meg annak miért nincs értelme. Nagyon elzárkózik mindentől és mindenkitől. Más baja meg nincs azon kívül, hogy legszívesebben mindig velem lenne vagy legalábbis gyakrabban.
A barátnődnek egy igazi kapcsolat kell. Sajnos átéltem ilyesmit, életem nagy szerelmével, és szakítottunk. találtam magam mellé egy kedves fiűt aki szeretett, de 2 év műlva a sors visszasodort a nagy szerelemhez. Most boldog vagyok.
Sajnos nem tudok más írni, de ha együtt nem megy, külön legyetek boldogok. Ő is.
Persze ez csak egy vélemény, én nagyon sok boldogságot kívánok neked, és a barátnődnek is, legyen ez együtt akár 1000 évig vagy külön :)
Utólag is köszönöm mindenki válaszát!
Közben rosszabbodott a helyzet... elkezdett elég erős antidepresszánst szedni aminek emelte is az orvos most az adagját és mellette terápiára jár pszichiáterhez, de folyton azt mondja meg akar halni és emiatt felajánlották neki a pszichiátriát :/
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!