Baj, ha sosem "békülünk ki", egyszerűen csak túllépünk, szemet hunyunk a veszekedések felett?

Szerintem nem jó, ha sose beszélitek meg a vélt vagy valós sérelmeket egy-egy vita után. Az nem elég, ha csak "túlléptek" rajta, mert ezzel nem oldjátok meg valójában a problémát, hanem egyszerűen csak szemet hunytok felette, de attól még a tüske bennetek marad, és elmérgesedhet.

Ha mindig mindent csak elfolyt magában az ember, az egy darabig csak gyűlik, gyűlik, de előbb-utóbb robban, és akkor olyasmit is egymás fejéhez vághattok, amit nem gondoltok komolyan.

Szerintem sokkal célszerűbb rögtön megbeszélni a dolgokat, mindenki elmondja a saját véleményét, meghallgatjátok egymást és kompromisszumot köttök. De folyton elnyelni, elfojtani, szemet hunyni a dolgok fölött nem lehet, mert hosszútávon nem egészséges sem a kapcsolatotokra, sem a lelki békétekre nézve.

Én azt mondom, a legjobb az őszinteség és az egyenes beszéd. Rövidtávon működhet ez is, amit ti csináltok, de hidd el, hogy hosszútávon csak a párkapcsolatotok issza meg a levét, ha nem beszélitek ki a dolgokat, gondokat, problémákat magatokból.

Attól függ min veszekedtek.

Ha fontos kérdéseken, nem csak ilyen pitikategóriás idegbajoskodás, akkor én megmondom őszintén: szeretek az ilyesmire aludni egyet.

Nem érdekel a mondás, hogy haraggal nem jó aludni, nekem alvás után sokkal tisztább a fejem másnap, és kapok egy kis objektivitást, elmúlik az ingerület belőlem, és sokkal jobb így beszélni.

Pláne egy hét ha eltelik, és rájövök, úristen mekkora idióta vagyok, hogy ilyen kis semmiségért veszekedtem.

Nálam ez egy időszak volt, aztán kiölődött, és ma már nem is veszekszem, ha tudom, hogy olyan dologról van szó, hogy nem is olyan fontos.

De ehhez el kellett jutnom oda: fontosabb az, hogy szeretem a másikat, mint hogy igazam legyen.

Meg én nem szeretem mantrázni a sérelmeimet az ilyen aprókat, amit írtam fentebb, jobb elfelejteni a rosszat, és megtartani a jót.

De ez az én gondolkodásmenetem, és érzelmi világom működése.

Szóval szerintem nincs általános recept. Persze a nagy gigszereket tényleg szükséges megbeszélni, akár többször is, hátha újat mondotok, amitől a másik jobban megért, de azt úgyis érzitek, mert az ember megbotlik benne addig, amíg az nincs a helyén.