Reménykedjek, hogy megjavulnak a dolgok, vagy tegyem magam túl rajta?

Holnap lesz 5 hónapja,hogy együtt vagyok a barátommal. Előtte 2 emberrel feküdtem le,és neki a kapcsolatunk elején csak az egyiket mondtam el,mert a másikra nem voltam büszke és szerettem volna énis elfelejteni.Miután megtudta a másikat is,teljesen kiborult,elhordott mindennek,aztmondta hogy már nem érek semmit a szemében,stb.Rengetegszer bocsánatot kértem és iszonyúan bűntudatom volt.Aztán látszólag helyre tudtuk hozni a kapcsolatunkat,újra együtt vagyunk.Azóta róla kiderült egy olyan dolog,hogy társkereső oldalakon rengeteg nőnek írt levelet,hogy ,nincs-e kedvük egy közös masztizáshoz kamban' meg hasonlók.Énis kiborultam,de megbocsátottam,ugy gondoltam most vagyunk nagyjából egálban..

Amikor együtt vagyunk,minden tökéletes,mondogatja hogy szeret,és mindig ilyen lányról álmodott,de aztán amikor eljövök akkor meg aztmondja hogy gondolkozott és ez így nem fog működni,és az lenne a legjobb ha szakítanánk.Gyakorlatilag teljesen sakkban tart,bármit megtehet velem mert szeretem és félek hogy elveszítem. Fogalmam sincs mit kéne tennem,várjak,amíg teljesen elfogadja a múltamat (már ha ez valaha is bekövetkezik),és viseljem az állandó ,megaláztatást' meg azt hogy szinte 2-3naponta változtatja a véleményét,vagy törődjek bele hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője és csak szenvedést szül?

Még 5oldalt tudnék írni erről úgyhogy bármilyen további kérdésre szívesen válaszolok!