Csak én szeretnék ilyen fiatalon gyereket?

Tudod, előbb pedig nő kéne. Nagyon dícséretes, hogy így gondolkodsz, de akkor sem lehet átugrani ezt az aprócska részletet. Mégpedig miután találtál egy olyan nőt, akivel biztosan nem unjátok meg egymást, olyan jól el tudtok beszélgetni, képesek vagytok a hétköznapokban felmerülő problémákat jól kezelni, akkor lehet ezen elkezdeni gondolkodni. Márpedig ez úgy megy, hogy előbb összeismerkedsz nőkkel, igen, nem csak eggyel, hanem többel, hogy legyen némi összehasonlítási alapod, és ne az első hisztikrisztit vedd el. Majd miután találtál egy olyan nőt, akinél el tudod képzelni, hogy ha ujjá kéne születned, akkor szívesen választanád őt édesanyádnak, akkor még legalább 1 évet együtt kell élnetek, hogy ténylegesen megismerd. Azért gondolom az 1 évet, mert egy év az pont annyi idő, amennyi alatt az összes családi eseményt, évszakot, ideges időszakot át tudjátok élni együtt, tehát kiderül, hogy milyen, amikor télen depressziós, hogy viseli a karácsonyt, milyen nyaraláskor...stb. És nem jó, ha ez előtt jegyzed el, mert onnantól csak az esküvőszervezésre figyeltek, amik eléggé lekötnek titeket ahhoz, hogy ne kelljen igazából megélni a hétköznapokat. Szóval 1 év együttélés után megkéred, és egy kisebb esküvőt megszervezni is beletelik pár hónapba, nagyobb legalább fél év (vendéglista, meghívók elkészítése, kiküldése időben, legalább 1 hónappal az esemény előtt, hely lefoglalása még a meghívók előtt...stb, hogy csak a legegyszerűbbeket említsem, az lagzi nagyságától függetlenül).

Utána ha ez is megvan, lehet kezdeni a babaprojektet, ami akkor is eltrathat egy évig, ha teljesen egészségesek vagytok. Tehát reálisan 26-27 éves leszel még így is, mire apa leszel (ugye mindehhez plusz 9 hónap), ha minden nagyszerűen halad és még idén, elsőre megtalálod életed nőjét.

Szóval csak úgy mondom, hogy akinek 30 évesen születik gyereke, az sem egy perc alatt történt.

28N

Nem csak te!

Nézd mit találtam a keresővel!!

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__egyeb-kerdesek_..

Használd te is nyugodtan!

mi a fenének gyerek, fiatalon ???

ha meg az életed közepéíg elvoltál nélküle akkor a maradékra meg minek....

Ez egy hülye társadalmi elvárás, hogy mindenkinek kell gyerek.

És ha valaki azt várja el, hogy ne vedd figyelembe az ő elvárásait?

Birka :D

20 éves koromig én is úgy voltam vele, hogy a gyerek az tök jó dolog, kicsi, aranyos, cuki, szeretem, ő is szeret, együtt megyek vele mindenhova, tanítgatom, nevelem, stb, és csodálatos minden.

Aztán elmentem bébicsősznek.

2 hétig kellett vigyáznom egy 5 éves kisfiúra.

Én nem hazudok neked, egy hét után úgy voltam vele, hogy megölöm a gyereket, vagy legalábbis irgalmatlanul elverem, annyira rossz volt, egész egyszerűen kezelhetetlen volt és nem lehetett nevelni, mert a szülei mindent ráhagytak, hogy az úgy jó, és ha rosszul néztél, akkor fújtak.

Két hét után úgy jöttem haza, hogy nekem soha a büdös életbe nem lesz gyerekem, se most, se később, semmikor...

Így egy év távlatából azért fejlődött a dolog, mert valamikor majd szeretnék gyereket, de ha belegondolok, hogy mi kínlódás volt a kölyökkel, mindig elmegy a kedvem tőle... És az, hogy rossz volt, az egy dolog, elképesztően sok figyelmet és energiát igényelt, amit egy normális gyerek is igényelne, és nem volt semmi életem tőle, nem lehetett félretenni, hogy most nincs kedvem veled foglalkozni, vinni kellett mindenhova, gyerekprogramokra, amik nekem kva unalmasak voltak, de vinni kellett, észben tartani az etetését, a programjait, mindent cipelni helyette, mint egy málhás szamár, random percekben találni sürgősen egy vécét, mert neki pisilni kell és addig nem szólt, minden reggel hatkor arra keltem, hogy a fejemen ugrál, hogy csináljunk már valamit, este 11-ig maximum altatóval lehetett volna lelőni, utána is félóránként kijött, szóval...

Mindemellé az anyuka ugye főzött, vezette a háztartást, az apa meg eljárt dolgozni, tehát nekem effektíve csak a gyerekkel kellett törődnöm, de ha még rám szakadna valami egyéb is, hát megőrülnék...

Kb akkor értettem meg, hogy valóban mekkora felelősség és mennyi áldozatot jelent egy gyerek, és hogy nekem ebből úgy még jó hosszú időre, de kösz nem kell...

Egy próbát te is tehetsz, ha még nem vigyáztál huzamosabb ideig gyerekre, hogy valóban szeretnéd-e.

Esküszöm, amíg nem vigyáztam a kissrácra én is pont ugyanígy voltam mint te, hogy annyira szeretnék gyereket, tök jó lenne stb, de aztán...

21L

Öreg, küzdősportokat űzök, higgyjél nekem, határozott fellépésem van...

A probléma az volt, hogy a gyerek szülei mindent ráhagytak és semmibe nem lehetett beleszólni, mert a kis ügyübügyü kölyök...

De a rosszaságán túl, a többi áll a jó gyerekekre is.

Hagyd, még barátnője sincs úgy akar gyereket, szóval lesz úgyis vagy 30 mire eljön az ideje, addig benő neki is a feje lágya. Méghogy egy gyerek egy nőnek nem fogad szót!

Azt is el kell fogadnod kisfiú, hogy amikor majd gyereked lesz, az első 2 évben a gyerek le se fog szarni téged, mert neki CSAK anyja van addig a tudatában. Plusz a gyerek egy jó ideig nincs tudatában annak, hogy ő egy anyjától különböző személy, ezért NEM ad semmiféle szeretetet, csak legfeljebb te adsz neki, de az is mindegy neki, az a fontos, hogy mindig ugorjon valaki, amikor szüksége van rá. A szeretet, mint érzés is csak később fejlődik ki benne. És először az anya iránt, aki szoptatta, az apa megszakadhat annyit foglalkozhat vele, de a gyereket ez nemigazán fogja érdekelni... Ez a VALÓSÁG. De ezt úgyis csak egy anya tudja, akkor, ha már végigcsinálta ezt. A férfinak ott annyi a szerepe, hogy időnként segít, de főleg hozza haza a pénzt és az anyát támogatja, aki viszont teljes egészségével, testével felel akkor még a kicsiért.