Komolyan gondolta, vagy csak viccelt?

Nem bók, igazság :'D

Tudja, hogy ilyen vagyok, ez volt a legfőbb jelzőm a suliban...

Köszönöm mindenkinek (:

Hát, megkérdeztem, hogy akkor elmegyünk-e valahová, igent mondott ^^

Köszönöm még egyszer!

Hát... Idióta vagyok :'D

Egy fagyizónál beszéltük meg a találkozót, egész úton azon görcsöltem hogy nem lesz ott, vagy a haverjaival jön el röhögni. Helyette egyedül várt rám, tök aranyos volt, már megvette a fagyimat, mosolygott, azt hitte, neki kell megennie. Elindultunk sétálni, hátra, a tópart felé, egyikünk sem nagyon szereti a tömeget. Megkérdezte, hogy vagyok, ilyenek, mondtam, minden oké, ő hogy van (túljutottunk a sablonos dumákon) végül a hirdetésre terelődött a téma, kérdezte, hányan jelentkeztek, nevettem, csak ő. Ilyet szól, ennek örül, mert szívesen megküzdene értem, de így sokkal gyorsabb lesz. Ezen úgy leragadtam, mondom mi, mi lesz így gyorsabb. Tök aranyos volt, elvörösödött, azt mondta, hogy végre az övé legyek... Annyira mesébe illő volt, legszívesebben magamba csíptem volna, hogy nem álmodok-e. Körülbelül 4 órát beszélgettünk, folyamatosan, minden MINDEN szóba került, végül el kellett indulnia edzésre (kajakozik), elkísértem a kajakházhoz, tudniillik nem volt messze, a tó másik oldalán, mikor odaértünk, nem tudtam, hogy köszönjek, nem nagyon hagyott időt, elvitt a kajakház mögé, mondta, hogy egy éve hülye volt, hogy nem engem választott, és szeretné, ha adnék neki egy esélyt, aztán megcsókolt. Tiszta görcs voltam, vártam, hogy mikor ugranak elő a barátai a fák mögül, mikor nem történt semmi, csak akkor mertem mondani neki, hogy nem haragszom, és szívesen megpróbálnám vele. Nem akartam könnyűvérűnek tűnni, de annyira aranyos volt, már vagy egy éve tetszik, kedves volt egész délután, meg minden... Mikor válaszoltam, azt mondta, vannak fontosabb dolgai is az edzésnél, például én, nem engedte magát lebeszélni... Bejártuk az egész várost, aztán elmentünk hozzám, mikor kezdett sötétedni, a szüleim mindketten elég sokáig dolgoznak, az öcsém meg elvan a géppel, hát... Annyira jó volt, nagyon boldog vagyok!!! Fél órája ment el, de már írt, hogy holnap reggel elkísér az én edzésemre, mert múlt héten látott, csak nem mert odajönni... ^^ Tényleg emlékezetes lett ez a nyár!