Teljessen egyedül maradtam mit csináljak?

Tudtam ,hogy ez lesz a vége mármint felvoltam rá készülve csak, most nagyon hirtelen jöttek a dolgok most szakítottam a barátnőmmel is kicsit több mint fél év után, és nagyon sz*ul jött ki a dolog ő talált mást viszont már szakított is vele az a pasi kb 2 hét után:D..m1...szóval amióta szakítottam vele teljessen egyedül maradtam a családommal nem beszélek szinte semmit..mármint néha szoktunk meg meg is hallgatnak , de már egyszer elmondtam nekik mit érzek és szerintem ez elég is. Rendszeressen 3 éve járok testépíteni ez az egy maradt meg a múltamból amit szeretek is csinálni. Kívűlről jól nézek ki, sokan meg csodálnak még nők is...de belülről teljessen szét vagyok. Tudom ,hogy most kéne egy másik barátnő és az segítene a helyzeten talán és nem is vagyok ellene, de a nagyobb gond az, hogy egyedül kell mennem mindenhova pl:sörözni vagy bármi...bárhova be megyek bámulnak , hogy miért vagyok egyedül, vagy a termetem miatt. Hamar találnák más nőt, de ahhoz ugye kikéne mozdulni és egyedül discoba pl...nem tudom olyan fura lenne. Szóval egy sző mint száz egyedül vagyok, nincs aki meghallgatna (szó szerint senki) sok embert ismerek amúgy de nincsenek hozzám közel álló viszonyba meg nem is illenek hozzám úgy semmilyen szemmel nézve. Valamiért egyedül vagyok a leghatékonyabb magamra nézve , de akkor is mintha kínlódnák az életben.

Szerintetek nem annyira "gáz" egyedül mozogni a nagyvilágban? egyedül bulizni, egyedül sétálni...egyedül szerezni barátnőt...de mind ezt úgy, hogy spontán , tehát amit eltervezem az agyam direkt nem csinálom meg.

Csak a spontán dolgokra koncentrálok

A munkán kívül.

Meg a másik az, hogy szerintetek megörültem?:D