Csajok! Szerintetek gyerekes lélekre utal az, hogy ennyi idősen hajlamos vagyok a dolgokat súlyosabbnak felfogni, mint amilyenek valójában?

Ilyenben nekem is volt részem. Sőt... egy szobában aludtak egy hónapig, de nem volt gond belőle, mert már nem volt köztük semmi. ÉS amint tudtak külön albiba mentek. A srác is korrekt volt. Annyit kért, hogy mikor ott vagyok, az ő ágyát ne használjuk, a többi nem érdekli :D

Lényeg, sztem nem ez a probléma akkor. Keresgélj máshol.

Úristen, szegény srác, milyen kellemetlen lehetett neki, gondolj bele! Áhh...de jó fej volt. Ritka az ilyen. Figyelj, nehezen lehetett elhinni egy olyan nőnek az állítását, aki csak szóval szeretett, de tettben nem mutatta meg ezt. Értem ez alatt, hogy nekem kellett mondogatni, hogy mikor költöznek már végleg külön. Illetve nehezen tudtam elképzelni azt, hogy nem feküdtek le akkor, amikor éppen nem voltam ott. Hiszen mégiscsak 5 évig voltak együtt előttem. Ilyen mesét nekem senki se adjon be, hogy nem volt akármi is. Vagy, amikor nálam volt az albiban, akkor is hívogatta a pasi, hogy merre van. Vagy amikor megláttam a lány kocsiját a pasi albérletének parkolójában, amikor már semmi közük nem volt egymáshoz olyan ürüggyel (magyarázkodás után), mert nem tudta kire hagyni a kocsit, hogy vigyázzon rá, amikor kiment külföldre versenyre...:) Na mindegy, hála istennek már túl léptem ezen, de ez még csak töredéke volt azon szép dolgoknak, ami ért ebben a kapcsolatban. Szóval, én ismerem már ezeket a "nem volt köztünk semmi" meséket...:)