Szerintetek ebben a helyzetben mit lehet tenni? Értelmes, hasznos tanácsokat várnék! Részletek lent.

18 éves vagyok. Egy évvel ezelőtt szüleim nyomására belevágtam a jogsi megszerzésébe. És belezúgtam a KRESZ oktatómba. A probléma az, hogy idősebb nálam, 21 évvel. Elég nagy a korkülönbség, tudom/tudjuk. Neki volt egy 5 éves kapcsolata, de a csaj megcsalta, kidobta. Aztán volt egy 7 éves kapcsolata, összeházasodtak, de 7 hónap után elváltak, a nő megcsalta. Lehet mondani akármit, de nem ő volt a rossz ebben, nyilván mindketten hibásak voltak, de nem rajta múlt. Nagyon nehezen heverte ki őket, és fél az újabb csalódástól, ezért ha valakivel már közelebbi kapcsolata van, taszítja magától. De velem nem így van. Engem tényleg nagyon kedvel, szeret, csak az a probléma, hogy ezt nem vállalhatjuk fel. Kisvárosban élek, ahol mindenkit megbeszélnek, és tuti ő lenne a rossz, ha kiderülne, hogy pedofil, meg elcsavarta a fejem, és lehet a szüleim is megtiltanák, hogy találkozzam vele. Amióta csak beleszerettem, titokban találkozgattunk, ez az egész titokban működik, elég sokat hazudtam a szüleimnek miatta, úgy értem, mindig másra fogtam, kivel találkozom, mikor vele találkoztam. Úgy igazán, kettesben, kétszer találkoztunk eddig, 2 hete, és múlt héten, akkor volt az első csók is, és nagyon jól éreztük magunkat. Én tényleg szeretem, és ő is szeret engem. De mindketten nagyon félünk az emberek reakciójától, kiközösítésétől. A barátnőim már elfogadják a tényt, hogy mi van köztünk, de itthon ez nem így működne. Jönnének a szövegek, hogy elcseszem az életem, meg, hogy mit akarok tőle, hogy fel kéne adnom az életem, mert ha folytatnánk, akkor gyereket kéne szülnöm, meg, hogy milyen öreg lenne már, mikor pici gyereke lenne, stb. És néha ezt gondolom én is, hogy nekem egy korombeli pasi kéne, és vágyom is egy ilyen pasira, már többen akadtak is, de mindenkinek nemet mondtam, mert senki sem váltotta ki belőlem azt, amit ennél a pasinál már legelőször éreztem, és most teljesen tanácstalan vagyok, rossz, hogy így titokban csináljuk mindezt, de egyszerűen elfelejteni képtelen vagyok/lennék, úgy érzem szükségem van rá. Most mit tehetnék?