Miért nem találok barátokat/haverokat?

23 éves fiú vagyok,és aki ismer,meg nem mondaná rólam,hogy nincsenek barátaim,pedig hát sajnos ez az igazság. Ha mélyen magamba nézek senki sincs akit fel tudnék hívni teljes szívemből, ha valami probléma adódna az életemben. Közvetlennek, nyíltnak és barátkozónak mondanának a legtöbben, mégis van valami ami miatt ez a barátkozós dolog nekem valahogy nem akar összejönni. Nyílván bennem is van hiba,nehezebben nyílok meg,sokszor nem adom önmagam, de valójában így védekezek a csalódások ellen. Nemrég jutottam arra az elhatározásra, hogy változtatnom kell,ha barátokat akarok. Alapjáraton társaság kedvelő vagyok, ezért is olyan nehéz számomra az egyedüllét. Van ugyan 1-2 ember körülöttem, de őket csak én szoktam keresni, és általában 1-2 program erejéig találkozunk, majd eltűnnek. Pedig annyi mindent lehetne csinálni ,pláne így nyáron, azon kívül,hogy ülök a négy fal között. Annyira félek, hogy elrepül a fiatalságom még mielőtt élményeket gyűjthettem volna sokmindenről. Mikor gyűjtsön élményeket az ember ha nem fiatalon? Pedig én már télleg mindent megpróbálok, végső elkeseredésemben úgy döntöttem neten próbálok szerencsét.De miért van az, hogy ha személyes talira kerül a sor a legtöbben felszívódnak, mintha korábban nem is léteztek volna...?

Ti hogy vagytok ezzel? Huszonéves lányok, fiúk, van még esély egy barát találásra ebben a korban, túl a gimin/fősulin.. a felnőtt élet kezdetén?