Ugye vannak olyan huszonéves pasasok, akiknek a szerelem a fontos, és az igaz erények, meg a romantika? :S

Vannak, de nem értek egyet az elsővel. Ő inkább arra gondolhat, hogy sok gátlásos, önmagával elégedetlen férfi úgy gondolja, hogy a "kedvességgel", és egyéb belső értékekkel kell ellensúlyoznia a külső hátrányait.

Konkrétan szükségből kovácsolnak erényt, mert nem azért "kedvesek", "romantikusak" stb belsőleg, mert szerintük így jó, hanem mert kicsi az önbizalmuk, és úgygondolják az is nagy mázli, ha egyszer "összejön" nekik. Sok ilyennel találkoztam; dicsekednek, hogy mennyire nem nőcsábászok, meg nekik tényleg csak egy lány kéne, de valójában lehetőségük sincs félredugni, vagy válogatni, mert senki sem kíváncsi rájuk.

Ettől eltekintve viszont nem feltétlenül kell valakinek előnytelen külsővel rendelkeznie ahhoz, hogy emberi érző lény legyen, aki monogám, komoly kapcsolatban gondolkodik.

Én ismerek egy srácot, aki rendkívűl kedves, és aranyos. Hát hogy romantikában milyen azt (sajnos) nem tudom. De szerintem nem is csúnya.

Szóval biztos van más is!!

És biztos megfogod emiatt nem kel aggodalmasodni! :D