Szerelmes vagyok a barátnőmbe! Nagyon szeretném neki elmondani, de hogyan?

Oké, biztos hogy ilyen kérdést naponta írnak ki ide, de szerintem minden ember más, minden ember lelkében és szívében más játszódik le, ezért szeretném ha nem ráznátok le, hanem segítenétek!

Szóval van egy elég jó barátnőm, igazából több, mint két éve vagyunk jóban de az utóbbi pár hónapban sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Én sokáig voltam egyedül, nem voltak barátaim, vagy ha igen, távol éltek/élnek tőlem, és akkor hirtelen jött ő, és minden nap órákat voltunk együtt, minden nap beszéltünk, beavatott a dolgaiba, és éreztette, hogy szeret, mint barátot. Jó volt végre valakinek fontos lenni, jó volt végre, hogy nem voltam egyedül, és szerintem ez vitt bele fokozatosan abba az érzésbe, ahol most tartok: szeretem, de már nem mint barátot. Egész nap csak rá gondolok, ha nem találkozunk, vagy nem ír vissza pár órán belül, teljesen romokban heverek. Egyszerűen már függök tőle. Vele kelek, vele fekszem, vele álmodok és igyekszem kihasználni minden lehetőséget, hogy találkozzunk. A baj csak az, hogy neki nagyon sok barátja van, és nagyon elfoglalt, sokszor napokig nem is jelentkezik, és tudom, ha csak barátként néznék rá nem zavarna, de így megőrjít. szeretném tudni, hogy mikor kivel van, mit csinál? De leginkább azt, hogy miért nem velem van? Egyszerűen már féltékeny vagyok arra is, ha csak egy pasi (sőt, ha már egy nő!) ránéz. És sajnos elég könnyen megfogja az emberek fantáziáját, mert gyönyörű, szexi és hihetetlenül kedves. Mint egy angyal.

Annyira szeretném, hogy kicsit több időt töltsön velem, de erőltetni sem szeretném hogy találkozzunk, nehogy megunjon vagy nyomulásnak vegye... Így is folyamatosan ettől félek, hogy egyszer csak megun és nem fogom már látni.

Lassan már két hónapja, hogy így élek, se éjjelem, se nappalom, csak ő. Kb naponta szoktam kitenni face-re célozgató dolgokat, meg mikor kicsit kibukok, olyan jellegű rövid kis gondolatokat, de nagyon virágnyelven. Egy csomó ismerősömnek/barátomnak feltűnt már, sőt sokan le is vágják pontosan, h mi a szitu, ő viszont egyáltalán nem veszi a lapot. Sőt, múltkor mikor nagyon ki voltam bukva miatta, még ő vigasztalt... Annyira szeretném neki elmondani, hogy mit érzek iránta, mert ez lassan már megőrjít, de félek, megutálna, vagy elfordulna tőlem. Múltkor célozgattam rá neki, hogy vannak titkaim amit ha elmondanék, ő a világgá menekülne, de akkor azt mondta, hogy biztosan nem, és hogy ő mindig mellettem lesz, bármit is mondok neki. De szerintem erre nagyon nem számít. Mit tegyek? Nem akarom elveszíteni, ha nem láthatnám, belehalnék, szükségem van rá, legalább a jelenlétére, a barátságára. De közben meg lassan kezdek ebbe beleőrülni. Olyan, mint a hullámvasúton, ha találkozunk és kedves, meg minden akkor a fellegekben vagyok napokig, aztán ha egy ideig le se szar magyarán, akkor meg kb meg tudnám ölni magam...

Mit tanácsoltok, mit tegyek? Normális esetben én is az egyenes utat választanám, és azt is tanácsolnám, de jelenleg még azt se mertem tőle személyesen megkérdezni, hogy velem töltené-e az aug 20.-át, nem hogy egy ilyen dolgot bevalljak neki...

Ja, egyébként 24 éves LÁNY vagyok.