Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolatban szülőprobléma. Mit kéne tennünk?
Nem szeretném húzni senkinek az idejét. Csak az olvassa el akit érdekel.
Tehát, barátnőmmel 110km-es távkapcsolatban élünk lassan másfél éve, de volt egy kis 3hónap kihagyás. Ez 3-3 órás busz út oda-vissza. A probléma azzal van, hogy fiatalok vagyunk, ezért ott az iskola. A FŐ probléma a szülei. Borzasztó náluk a családi viszony. Hatalmas szigor van és még egyszer sem engedték el hozzám. Tavaly decemberben találkoztam velük utoljára, azóta nem engedik meg, hogy bemenjek a házba. (a szüleinek nincs baja velem, sőt örültek mikor a 3 hónap szünet után újra összejöttünk) Én legalább 60szor utaztam már el hozzá, ebből 55x a házuktól távol, titokban kellett találkoznunk. Nehezen bírjuk ezt a titkolózást, de mindketten nagyon akarjuk ezt a kapcsolatot. A szüleivel beszélni nem lehet. Nem engednek semmit. Nekik az a fontos hogy a lányuk jól tanuljon. Miután felvették őt az egyik legjobb iskolába, ugyanúgy romlott családi viszonyban, mindennapi veszekedésekkel együtt kell élnie. Mi nagyon szeretjük egymást és a világért sem akarjuk hogy vége legyen.
Nagyon szeretne már többet velem lenni, de ez iskolaidőben, szinte kizárt lesz.
Borzasztó nehéz! :S
1.Mit tudna tenni hogy jobb legyen náluk a családi viszony? Ez az egyik legfontosabb, mert hozzátartozik a boldogságához.
2.Mit kellene csinálnunk, hogy még ez az iskola kezdetéig megoldódjon és megengedjék hogy elmenjek, vagy Ő jöhessen el hozzám?
Csak értelmes kommenteket szeretnék. Előre is köszönöm a válaszokat!!
17/f
10:
Pontosan! Épp ezt kellene elmagyarázni nekik. De ha én ezt elmondom a magam 17évemmel, szinte biztos, hogy lenéznének. Szerintük, ők mindent jól csinálnak, csakhogy nem veszik észre: Nem boldog így velük a saját gyerekük. De szerintem már késő. Az ilyen szülők tényleg nem fogják belátni hogy csak ártanak neki. Fel kellene nekik ismerni, hogy mitől kell és mitől nem kell annyira félteni a lányukat. Elég reménytelen.
Köszönöm a biztató szavakat.:) Ilyenkor ezek rengeteget segítenek!
ismerős a probléma,nálunk ugyanez volt...16évesen összejöttem a párommal (ő 18 volt) ráadásul neten ismerkedtünk meg egy véletlen chatelés folytán, 120km távolságból..
a szüleimnek minden baja volt..édesanyám féltett, a mostohaapám meg már azért lek.rvázott,mert be akartam mutatni..
bőgve keltem és úgyis feküdtem le minden este,az egyetlen kis sziget számomra a párom volt,aki tartotta bennem a lelket éveken keresztül...ha ő nincs,már nem élnék..
a családi viszony nálunk is iszonyú volt,nekem semmi jogom nem volt a házban,mert a mostohaapám 3éves korom óta gyűlöl és ezt érzékelteti is...édesanyám meg nem tud mit csinálni,mert nem az ő háza...lassan most jutunk el odáig h 2 éven belül édesanyám a házba fektetett pénzét vissza tudja perelni és elköltözünk a p.csába...
mi ugyanígy találkoztunk titokban...volt h 2hónapig nem láttuk egymást..mégis együtt voltunk 4 évig,csodálatos kapcsolat volt,azóta is nagyon szeretjük egymást, de sajnos a kapcsolatnak más okból,vége lett..
nektek annyit tudok tanácsolni,hogy tartsatok ki és fel a fejjel...már nem sokat kell kibírni,igaz,azt asszem nem írtad,hogy ő hány éves (ha igen,bocsi,már késő van)
-te tudsz pl olyat tenni,hogy anyukának küldesz virágot..esetleg saját magad viszed oda...nem kell,hogy beengedjen,csak add oda a virágot,mikor ajtót nyit...ha ezt minden hónap mondjuk elsején vagy első hétvégéjén megteszed,hátha 2-3 hónap és látja,hogy keményen dolgozol...de ez már a nagyon kétségbeesett és megalázkodó módja az egésznek
-párod annyit tud tenni,hogy közli,kössenek kompromisszumot..ő jól tanul,ha te ott lehetsz vele 2hetente 1 napot(az elején nem kell h éjszaka legyen,csak mondjuk délelőttől délutánig)...ha nem,akkor nem tanul jól..(és egyébként játszhat is a jegyeivel..ha jó tanuló,akkor úgyis megtanul mindent,de dolgozatban nem feltétlenül kell leírni mindent,amit tud...)
ha értelmes emberek a szülei,akkor rájönnek,hogy ez az egyetlen módja annak,hogy elérjék célukat...és minél többet látnak,annál inkább meg fognak kedvelni...
viszont ha bünti van,párod vigyázzon arra,hogy ne lássák sírni..ne lássák őt megtörni,mert akkor alkalmazni fogják..viselkedjen felnőttesebben kicsit...
de azt mondjátok el kétnaponta legalább,hogy egymásra számíthattok és ottvagytok egymásnak,bármi is lesz...ez fontos...főleg az ő lelkének...
ha jut még eszembe vmi,írok..
22/N
juteszembe,nálunk úgy oldódott meg a dolog,hogy édesanyámnak felvázoltam h milyen lehetőségek vannak (szónélkül elmegyek, máshol találkozunk a hidegben pl, étlen szomjan parokban ücsörgünk, bárki idegen bánthat és rosszat tehet nekünk..stb) és végül úgy döntött,hogy az a legjobb mindenkinek,ha otthon vagyunk együtt, szem előtt...
22/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!