Távkapcsolatban szülőprobléma. Mit kéne tennünk?

Egy tipp:

"Nem szeretném húzni senkinek az idejét. Csak az olvassa el akit érdekel. "

Helyett csinálj egy "TL;DR:"-t a mondanivalód végére (mint redditen a hosszú postoknál) Too long, didn't read.

Pár mondatban elmondod miről van szó, és ha felkelti az érdeklődést akkor elolvassák az egészet, vagy az alapján válaszolnak neked, így több és feltehetőleg normális választ kapsz.

Az én véleményem:

Ez ellen, gyakorlatilag semmit nem tudsz csinálni, amíg gimnazista/középsulis és a szüleinél lakik. Mindennél jobban akarják, hogy a lányuk többre vigye mint ők. Ezért óvják minden külső tényezőtől. Már betegesen, de ez ellen, ebben a korban nem tudsz mit tenni.

"Tavaly decemberben találkoztam velük utoljára, azóta nem engedik meg." Ha egyszer beengedtek a házba, és többet nem engednek vissza, akkor lehet, hogy te rontottál el valamit. Ahol nagy szigor van, és nem vagy felkészült akkor a legkisebb udvariatlansággal is nagyon nagy ellenszenvet válthatsz ki.

Nagyon fontos az első benyomás, ha elrontod a szülőknél ezt, akkor gyakorlatilag vége a szimpatizálásnak.

Nekem volt olyan barátnőm, akinek a barátait rendszeresen fikázta az apja, és nem egyszer tiltással végződött. Aztán összejött velem, és sor került arra, hogy találkozzam a szüleivel. Utólag derült ki, hogy az apjának már a töke tele volt azzal, hogy bármelyik csávó, akit a lánya bemutat mindig nyújtja a kezét hogy üdvözölje, minthogy megvárná, hogy ő kezdeményezze. Ezt az egyet rühelte, hogy kezet nyújt a lánya párja, nem várja meg amíg ő nyújtja.

Nekem kiskoromban valahogy anyám nagyon rövid pórázon nevelt, és belém verte ezeket a dolgokat. Utólag nagyon vicces volt visszaemlékezni, mivel a jelenet megmaradt bennem, mert az apukája nagyon boldogan és kedvesen, barátságon bánt velem, és amikor körülnéztem az anyuka és a lánya döbbenten "mosolygott" és összenézett. Utólag mondták el, hogy ez volt az oka, hogy gyakorlatilag hetente átmehettem hozzájuk és az apja úgy kezelt mintha a család régi barátja lennék.

És ez egyáltalán nem fura, néha a legkisebb odafigyelés számít a legjobban.