Miért van az hogy szereti a társaságom, jó az együttlét mégsem akar komolyabbat?

"

de ha csak szex akkor miért nem mondja el. kérdeztem tőle hogy akkor most mire vagyok én, mert ha elmondja akkor én is úgy igazodok és eldöntöm hogy kell e.

"

És erre mit válaszolt? Kétlem, hogy azt, hogy szeret.

Naiv vagy nagyon, nagyon jól tudod, mi a helyzet, de csak áltatod magad. Nem tőle kell elvárni, hogy elhagyjon, hisz ő megkapja amit akar, él mint hal a vízben. Neked kell lépni, mert TE vagy az, aki nem kapja meg azt, amire vágyik, te vagy elégedetlen.

Ezek után csodálod, hogy nem mondja azt, hogy szexre kellesz? Burkoltan benne van a kérdésben, hogy ha nem tetszik a válasz, kirúgod. Aki erre bevall bármit is, az hülye. :)

Válaszold meg a mióta tart, stb. kérdéseket, utána mondok véleményt. Mert ebből a 3 sorból nem lehet megállapítani, hogy csak szexre kellesz neki, bármit is írnak itt neked. Tulajdoképpen +23 sorból sem lehet, csak véleményt mondani.

Egy 42 évesnél azért elég összetett a dolog. Mennyire tartós kapcsolatai voltak eddig, volt-e nős, mi az oka annak, hogy 42 évesen nincs családja, te hány éves vagy?

Egy biztos, a szeretetet "akarni" nem lehet, csak elfogadni és viszonozni. A szeretetnek nem az a fokmérője, hogy ő mennyire szeret téged és mennyit gondol rád számszerűsítve, hanem az, hogy te mennyit érzel ebből a szeretetből és hogy ez, amit ad, mennyire tesz boldoggá. Nem vagyunk egyformák, mindenkit másképp kell szeretni. Téged is, a párodat is (másokat is!).

Most láttam, hogy 2 éve vagytok együtt. Két év alatt egy egészséges személyiséggel rendelkező FELNŐTT embernek el kell tudni dönteni, hogy akar-e a másikkal élni vagy nem. Ha nem tudja eldönteni, az sajnos általában nemet jelent.

Felnőttként 2 év után fel kell vállalni, kinek mik a tervei. Neked pl. azt, hogy össze akarsz költözni, és (gondolom, előbb-utóbb) a felesége akarsz lenni. Ha ő ezt nem akarja, 5 év múlva sem fogja akarni, felesleges húzni egymás idejét.

Én azt tudnám tanácsolni, hogy beszélgessetek arról, ki hogy képzeli a jövőt. Mert ha nem egyformán képzelitek, akkor teljesen mindegy, mennyit vársz és mennyi időt pazarolsz rá, ti nem lesztek egy család.

Ha huszonéves vagy, akkor van még 1-2 éved, ha 30 körül vagy felette jársz és szeretnél családot, gyereket, akkor nincs időd arra, hogy további éveket pazarolj egy teljesen meddő kapcsolatra.

Nézd... senki sem tökéletes. A hibákat sosem késő belátni és jóvátenni (ha jóvátehető hibák; szerintem két dolgot nem lehet jóvátenni: a megcsalást és a fizikai bántalmazást), aki őszintén szeret, az őszintén meg tud bocsátani. Ha nem teszi, nem szeret.

Ha te úgy érzed, hogy csak az ágyban kellesz neki, az baj, mert - még ha szeret is, és mégis te tévedsz - nem úgy szeret, ahogy téged szeretni kellene. Ezen változtatni valószínűleg nem fog tudni.

Független típus... nézd, mindenki független típus, amíg meg nem ismeri az igazit. (Aki kapcsolatfüggő az meg nem függő "típus", hanem személyiségzavaros, a "függés" nem pozitív dolog.) Ha ő továbbra is "független" akar maradni, az azt jelenti, hogy hozzád nem akar közelebb kerülni. Sajnos van ilyen, tudomásul kell venni.

Ahogy azt is, hogy nem lehet elsőre ítélni: minden ember minden kapcsolatban máshogy viselkedik. Ha tudod az elején, hogy "független típus" (egyébkén sejtened kellett volna abból, hogy 42 évesen még nem házas), akkor hülyeség azonnal kirúgni, mert lehet, hogy pont benned találja meg a társát. Azt viszont senkitől nem lehet követelni, hogy pár hét után mondja meg a másiknak, hogy mi lesz a kapcsolat vége, vagy hogy ígérje meg, hogy X idő múlva elveszi. Kell hagyni időt, míg a kapcsolat fejlődik. Viszont ha egy idő után nem fejlődik tovább (nem történik meg az összeköltözés, házasság), akkor ki kell lépni belőle.

Ne hidd, hogy csak ő a hibás abban, hogy ide jutottatok. Te is hibás vagy, mert a tapasztalatok ellenére visszafogadtad, és tűröd, hogy kihasználjon és ne döntsön.

2 év után bőven megvan az ideje egy nagyon komoly beszélgetésnek a jövőt illetően. Őszintén szólva vagy össze kéne költöznötök, vagy ki kéne rúgnod és olyat keresni, aki AKAR veled élni.

De... lehet, hogy ő is akar, csak meg kellene kérdezni...

Hagyd, hogy ő döntse el, ne mondd meg előre, hogy mit fog dönteni.

Visszatérve a korára... Aki 42 évesen még nem volt képes arra, hogy elkötelezze magát, annak nem biztos, hogy nincsenek személyiségi problémái. Nem állítom egy szóval sem, hogy mindenki defektes, aki 40 évesen nem házas, de fokozott óvatossággal és figyelemmel kell lenni a kapcsolatban, nem szabad naivul reménykedni. Ha ő retteg az elköteleződéstől és a szeretettől (akár adásról, akár elfogadásról van szó), az képtelen normális kapcsolatra. A kapcsolata csak addig tart, amíg a partnere tűr. De ez az ő problémája, neki kellene segítséget kérni. Nincs joga hitegetni és tönkretenni másokat a saját "betegsége" miatt.