Nem lehet tudatosan szeretni?

Szeretni más dolog, mint szerelmesnek lenni.

A szeretet egy cselekvés, nem egy érzelem, hiába keverik oly sokan össze. Akkor szeretlek, ha fontos nekem, amit érzel, azt akarom, hogy jó legyen neked, és ezért teszek is. Az persze ettől még áll, hogy azokat szoktuk szeretni, akiket kedvelünk (ez egy cselekvés nélküli érzelem), és akik viszont szeretnek minket. Az egészséges párkapcsolatban mindig egyensúly közeli állapotban van az, amit adsz, azzal, amit kapsz. Tehát nem jó, ha állandóan csak adsz a másiknak. (Akkor ez benne nagy feszültséget okoz, ha nem tudja viszonozni, és elmenekül idővel. Akkor is, ha kívülről nézve ő az önző egoista.)

Tehát tudni kell adni és elfogadni is.

Ez a szeretet. A szerelem egy tomboló szenvedély, birtoklási és kisajátítási vágy, elemi alapösztönök, az önzés tere, ahol bár talán rajongok szerelmem tárgyáért, mégis ő a tárgy és az én saját érzéseim, kielégületlen vágyaim állnak a középpontban. Nem pedig ő, mint az előbb.

Az, hogy a szeretet vagy a szerelem, esetleg a kettő valamilyen kombinációja tesz boldoggá, egyén kérdése. Sőt, különböző életkorban, élethelyzetben ez lehet más és más. Nincs ezzel semmi baj, hiszen írtad, hiszed, hogy az ember változik. (Ezzel csak azoknak szokott baja lenni, akik szerinte az emberek nem változnak.)

Tehát, ha azt tanácsolom, hogy hallgass a szívedre, az nem jelenti azt, menj vissza a régi pasidhoz, vagy szakíts az újjal! Nem. Azt jelenti, keresd azt, ami/aki Téged boldoggá tesz. sok mindenkit lehet sok mindenért szeretni és boldognak is lehet lenni többféleképpen.

Ha pedig segítségre van szükséged az elszakadáshoz a volt pasidtól, arra is tudok ajánlani valamit. (Magánban.)