Vajon miért viselkedik így?

Már 2/5 éve együtt vagyunk a barátommal. Ő többet jön nálunk mivel messze lakunk egxmástól.Az ő és a szüleim közötti viszony nagyon jó, sőtt túl jó.A szüleim kedvelik, mindennel a kedvében járnak, úgy kezelik mintha már teljesen családtag lenne.De a barátom is olyan ember, aki nem szégyenlős, mindenről el tud velük beszélgetni, és mindenhez hozzá tud szólni.Na én ennek az ellenkezője vagyok. Ritkán megyek náluk. És az anyukája annyira nem beszélget velem, sőtt van úgy h ott üéünk a konyhában az asztlnál, mint két néma, és nem szólalunk meg.Én nagyon gátlásos vagyok.Próbálok segíteni amiben tudok.Már 1 hete itt vagyok náluk, de egyre rosszabbul érzem itt magam.A barátom napközben nincs itthon, sokat dolgozik, és csak este van egyásra időnk.Szóval egész nap szinte egyedül vagyok, nincs aki hozzám szóljon.Pedig soha semmi rosszat nem tettem a szülei ellen, mosogatok,törölgetek,felmosok,ruhát hajtogatok, sepregetek, mindent amit kell.Bár főzni még nem tudok.De amit tudok megcsinálom!!!És az anyukája mégis ilyen, h nem szól hozzám.cSak 1-2 szót.Jah, és mindig olyan svanyú pofát vág, semminek nem tud örülni,mindig a panaszkodásból áll ki.Sokat dolgoznak, mezőgazdaság, meg minden...meg is értem h elfáradnak, de azért szólhatnának hozzám.Ja egyik este kimentem a barátommal bálázni...mikor hazajöttünk nekem állt mindkét szülő, h "van neked egy cepp eszed"?? Nah ez nekem nagyon rosszul esett, pedig én csak a barátommal akartam lenni.És eddig fekete volt a hajam, mostmár szke...erre tegnap jöttek náluk rokonok és mondták h meg sem ismertek erre a barátom anyja ezt mondta"hmmm...hát nah, de ez nem is áll jól neki"...és ennyiben hagyta.

Úgy érzem nem lát szívesen itt, még egy szép kedves szava nem volt hozzám. 20/L