Hogyan tudnék neki segíteni?

Amég nem jártunk, jobban megnyílt nekem...rengeteget beszélgettünk...Őszintén elmondta az érzéseit, gondjait. Még ha nem is beszélt, akkor is nyitott könyv volt előttem...olvastam a tekintetéből, a szeméből, mindig mindent tudtam róla -ha beszélt, ha nem-...És ez fordítva is így volt.

De most!?

Igen járunk, igen szeretem, de... olyan, mintha "csak" a barátnője lennék. Szinte nincs is közös témánk. Csak megyünk az utcán (kézenfogva), egy szót se szól... már nem beszél magáról, az érzéseiről...semmiről. Én se merek megszólalni...nem, nem Tőle félek...csupán attól, hogy bármit mondok, mind hiába. Fogalmam sincs, miért csinálja ezt, de nagyon fáj. Talán az eddigi barátnőivel is ezt csinálta, de őket nem érdekelte mi wan a párommal, csak voltak, csak úgy... üres "szeretlek"-eket hallott tőlük. Semmiről nem beszélgettek, csak mutatták mások előtt az álompárt, hogy szretik egymást és boldogok. De hogy lehet boldog a lány valakivel, akinek nem tudja az érzéseit, szinte nem is tud róla semmit (MERT NEM IS AKAR!!!) ???

Szerintetek rá fog jönni, hogy rám számíthat, és mellette állok? Mert szeret, tudom, én is szeretem.. látszik rajta hogy valami bántja de nem beszél róla..

Ez már egy veszett kapcsolat, vagy még menthető? Ha igen, Hogyan??

L