Lelki bajokkal küzdő embernek is lehet elfogadó párkapcsolata?

Röviden: nem.

Először muszáj meggyógyulnod, erre koncentrálj. Annak érdekében, hogy után lehessen boldog párkapcsolatod. 30 évesen semmiről sem vagy lekésve, én 31 voltam, amikor találkoztam a férjemmel, és 33 múltam, mikor összeházasodtunk. Szánj időt a gyógyulásra!

Emellett alapvetően rosszul látod a kapcsolatokat:

*Nem terhelném rá ezt senkire, de pont ez az hogy nekem ezzel kell magamat elfogadni,

2 dolog:

1. ELFOGADNI, és NEM BELETÖRŐDNI. Nagyon mást jelent a két dolog. Az elfogadás azt jelenti, hogy tisztában vagy a problémával, és meg AKAROD oldani, a lehetőségekhez mérten. A beletörődés azt jelenti, hogy meg se próbálsz változtatni.

2. Hiába nem szándékosan terheled a betegségedet valaki, mégiscsak teher. Amikor már együtt élsz valakivel, nem kérheted meg, hogy tűnjön el, mert te most egyedül akarsz lenni. Az pedig borzasztó, amikor össze vagy zárva valakivel, akin látszik, hogy a hátad közepére nem kíván... Ezzel a problémával én magam is küzdök, nem depresszió miatt, hanem mert majdnem 10 évig éltem egyedül, azt csináltam, amit akartam, akkor, amikor eszembe jutott, és iszonyú nehéz, hogy most minden pillanatban ott van valaki. Még akkor is, ha a másik szobában van.

*és volt már hogy jeleztem is ezt afelé akit szeretni akartam és kb közölte h nem vagyok normális.

Ez nem úgy működik, hogy szeretni "akarsz" valakit. Nem akarat kérdése.

Még az sem jelent semmit, hogy azt hiszed, szereted. A szeretet azt jelenti, hogy olyannak fogadod el a másikat, amilyen, de ehhez 100%-osan ismerned kell őt. Amíg nem ismered, nem őt szereted, hanem azt az álomalakot, akit beleképzeltél. Ezért nem beszélhetünk szeretetről, inkább csak vágyról (ami normális dolog!). Kérdés, hogy aki depressziós, képes-e arra, hogy valakit meg tudjon ismerni.

Mindemellett létezik szabad akarat: ha valaki nem kell a másik embernek, akkor tiszteletben kell tartani és tovább kell lépni, nem arra kell gondolni, hogy nem volt bizalomgerjesztő. Te is válogatsz, másnak is joga van hozzá. És innentől fogva teljesen mindegy, miért nem voltál "elég jó" a pasinak. Tök mindegy, hogy a hajad nem tetszett neki vagy a betegséged. A lényeg az, hogy joga van nemet mondani, ahogy neked is.

A látszatmegoldásokat nem javaslom, mert garantáltan sorozatos kudarcok érnének, és még kevesebb lenne az önbizalmad, és valószínűleg a depressziódra is rossz hatással lenne.

Koncentrálj a gyógyulásra, most ez a legfontosabb dolgod. Ha még nem tetted, akkor kérd szakember segítségét.

Kiegyensúlyozott kapcsolatra csak az képes, aki egészséges lélekkel bír, tudja magáról, hogy pontosan mennyit ér (se nem értékeli túl magát, se nem értékeli alul - mindegyik egyformán rossz), és tudja az érdekeit képviselni úgy, hogy közben nem nyomja el a másikat, és őt sem nyomják el. Ha te eleve hátránnyal (önbizalomhiány, betegségtudat) indulsz, egyre kisebb helyed lesz a kapcsolatban, a párod pedig egyre dominánsabb lesz. Végül megsemmisülsz, a kapcsolat tönkremegy, te pedig még rosszabb helyzetbe kerülsz, mint most vagy. Kevesebb önbizalom, kudarc, fokozódó depresszió, hogy még erre sem vagy képes. Ezt meg kell spórolni...

A gyógyulás mellett olvass Feldmár Andrást. Nagyon hasznos dolgokat ír.

[link]

Itt találod az előadásait, mind nagyon jó, ill. A tudatállapotok szivárványa c. könyvet is el tudod olvasni.

Sok sikert!

Ezek mind nagyon erdekes hozzaszolasok! En ennel sokkal egyszerubben latom a dolgokat.

Ha fiu vagy a valasz egyertelmuen nem.

Ha lany vagy es a kulsod valoban rendben van, akkor igen.

1

Tudod türelmetlenül várod a változást de nem veszed figyelembe, hogy nagyon keveset tettél az életben ez ellen. Ne várd azt, hogy minden megoldódik a párkapcsolattal mert hiába próbálsz tudatosabban élni az első kudarc után még mélyebbre kerülsz mint előtte. Azért mondtam, hogy nem fog működni a párkapcsolat mert ilyenkor az ember azokat a tulajdonságokat vetíti a másikra ami valójában nincs is, és a másik is hasonlóan teszi tehát két lelkileg sérült ember meglátja egymásban azt amit szeretne. Amit kaptál tanácsokat kiváló de tudnod kell, hogy ami évek alatt romlott el az nem fog egy nap alatt megoldódni. Megfelel ez az állapot? Vagy hajlandó leszel tenni érte és végül türelmesen várni a párodra ha kell évek múltán is. Tudom én, hogy az ember nem arra teremtett, hogy egyedül éljen ezt senki nem is mondta, hanem egyedül is boldognak kell lenned, hogy ne a másikra támaszkodj mindenben.