Szakitottál már úgy, hogy egy másik kapcsolatba menekültél miközben megvolt a partnered?

Igen, egy négy éves kapcsolatomból léptem így ki.

Ennek több oka volt, egyrészt, hogy a srác nem engedett el, mindig visszakönyörögte magát, nekem meg nem volt honnan lelki erőm végérvényesen elutasítani. Hiába mondtam meg neki, hogy nem szeretem, és ha jön valaki, akibe szerelmes leszek akkor ennyi volt, ő akkor is ragaszkodott hozzám :S Szóval én nem hitegettem, csak nem tudtam egyszerűen mit kezdeni vele. Másrészt meg otthon nagyon szerették, és folyamatosan ment a sírás-rívás, mindenki sajnált, mindenki bőgött (apa kivételével). Hát most az ember oróbálja úgy érezni, hogy jól döntött, ilyen körülmények közt.

Ezt játszottuk úgy 3 hónapig, én meg szép lassan kizártam őket az életemből. Bár volt pasim, akivel hétvégenként találkoztam, de közben teljesen önállónak, magabiztosnak és erősnek éreztem magam, vártam a lehetőségeket, de nem akartam komoly kapcsolatot, még nem. Egyetemre kerültem, koleszba, ahol körbevett ezer új ember, és még inkább elhidegültem a páromtól, alig vártam, hogy visszamehessek oda vasárnap este. Ott aztán összejöttem egy sráccal, akivel nem terveztem hosszútávra, mert nem tűnt olyannak, de amikor már másodjára gabalyodtunk össze, akkor mondta, hogy szeretné, ha együtt lennénk. És így már volt miért tartanom magam, szakítottam az exemmel, és nem gyengültem el. A rinyálást se kellett otthon hallgatnom, mert rögtön el is húztam a csíkot vissza az egyetemre.

A sráccal meg azóta is együtt vagyok :) 10 hónapja lassan, ahhoz képest, hogy nem akartam tartós kapcsolatot, csak szórakozgatni :)

Még valami... azt azért hozzá kell tennem,hogy nehéz természetű past választottam. Nagyon helyes, nagyon érdekes, imádom minden gyagyáját, de akkor is nehéz természet, makacs mint az öszvér, és nem romantikázós. Így az első egy hónap pokoli nehéz volt, folyton vissza akartam rohanni az exemhez.

Ilyenkor mindig két dolog lebegett a szemem előtt:

1. Nem változna semmi, és túl fiatal vagyok, hogy csak a biztonság miatt legyek valakivel. Mikor vállaljam a kalandot, ha nem most?

2. Ha visszanézek, elvesztem.

Mindig csakis előre néztem, a jövőmre koncentráltam, és iszonyatos erőbedobással harcoltam a új kapcsolatomért, úgy, hogy közben nem vesztettem szem elől a tényt, hogy olyan pasival járok, aki nem igazán alkalmas a komoly kapcsolatra. Tudatosítottam magamban, hogy meg tudok állni a lábamon egyedül is, nincs mitől félnem, időm mint a tenger, és az élet egy nagy kaland, ahol nem szabad kihátrálni a nehézségek elől, és egy másik ember háta mögé bújni. Ezek átsegítettek a nehezén.

Ma már persze más a helyzet, nagyon szeretjük egymást a barátommal, és bátran merek számítani rá. De azt hiszem nem fogok többet olyan függő helyzetbe kerülni senkivel, mint az exemmel, és ez nem baj. Meg kell tudni állni a lábadon.

Viszont direkt összejönni valakivel, hogy könnyebben szakíts nem fair dolog az illetővel szemben, hiszen csak kihasználod a felejtésre. Az én esetem más, nekem így hozta az élet, hogy találkoztam valakivel, akibe beleszerettem, és akiért érdemes volt ugranom egy nagyot a bizonytalanságba.

Szia, én egy másfél éves kapcsolatot rúgtam fel a mostaniért. Visszatekintve életem legjobb döntése volt, és az exem hibáit és makacsságát észre se vettem volna ködtől ami a fejemben volt. Majdnem fél évig húztam a szakítást, pedig már nem voltam szerelmes, csak valami még az exhez kötött. Mikor szakítottunk már fél éve ismertem a jelenlegi páromat, de nem történt köztünk semmi amig nem zártam le a kapcsolatot az exxel. Így nem érzem úgy, hogy megcsaltam volna.

Nekem azt tanácsolták, hogy ilyenkor önzőnek kell lenni, magaddal kell törődni, hogy neked mi a jó, hogy lehetsz boldog, mert 1 életed van, úgyhogy használd ki :) Nagyon nehéz tudom, de sokszor megéri.

Ja és fél éve vagyok a párommal (már több mint 1 éve ismerem), két hete költöztünk össze =) Úgyhogy dönts okosan! :)