Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még remény? Olyan szomorú vagyok.
A barátommal 4 éve vagyunk együtt, kétszer szakítottunk már de kibékültünk. Eddig nagyjából minden jó volt, de kb fél éve nagyon megváltozott és gonosz lett. Állandóan szidott engem, hogy mekkora ribanc vagyok (nem értem, nem viselkedtem úgy) főleg akkor amikor a fiú barátaimmal voltam (akik gyerekkori barátaim). Mivel ő dolgozik (én még tanulok és szeretném befejezni) volt róla szó, hogy összeköltözünk de inkább nem tettük. A szüleim beszéltek vele, mert terhes lettem. Először azt akarta, hogy vetessem el a gyereket, de nem lett volna hozzá szívem, és nem bántam meg, a beszélgetés után ő is azt mondta, hogy tartsuk meg mert szeretné. Megbeszéltük, hogy majd ő is segít ha jön a baba de a barátnőim ott voltak a szülésnél, a barátom pedig később ért oda, ami nagyon rosszul esett... állandóan jön a kifogásokkal. Nem segít semmiben, pedig megígérte. Van, hogy hetekig nem látja a kisfiunkat és a telefont sem veszi fel. Sms-ben már szakított velem, de 2 nappal később kibékültünk, akkor normális volt pár napig és segített is. Múlthét szerdán láttam utoljára, azt sem tudom, hogy él-e még egyáltalán mert a telefont sem veszi fel. Neki minden más fontosabb mint a gyerek vagy én, akkor nem értem miért ígérget mindent, bár szerintem kötelessége lenne meglátogatni a gyereket. Ő mehet bulizni mindig, ő mindent csinálhat, de ha én véletlenül kimozdulok a barátnőimmel akkor egy olcsó k**va vagyok. Szerencsére a szüleim segítenek mindenben és egy percig sem haragudtak, nagy a házunk de egyetem után szeretnék elköltözni itthonról gyerekkel együtt, jobb lenne ha a barátommal tudnék költözni, de nem tudom, hogy megfog-e változni mert eddig nem úgy néz ki. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor jött át magától. Akkor sem volt hajlandó átjönni mikor egyedül voltam itthon és tanulnom kellett mert másnap vizsgáztam, vagy amikor beteg volt a fiunk és még sorolhatnám.
Annyira szeretném ha megváltozna. Mit tegyek? Mindenképpen szakítsak vele?
20/L
Kérlek ne kezdjetek el szidni.
kutyából nem lesz szalonna.
és nem úgy kellett volna gyereket szülnöd hogy a tojáshéj még a fenekeden van...
Szerintem felejtsd el ezt az embert. Nem akarlak bírálni, de miért szültél gyereket egy ilyen embernek? :( Látszik hogy még ti is gyerekek vagytok.
Véglegesen szakítsd meg vele az összes kapcsolatot, megváltoztatni nem tudod. Te magad is tapasztaltad hogy nem vagy neki fontos, se a gyerek. Szomorú és nem könnyű de nem kapcsolat a tiétek. Csak jobban jársz ha elfelejted, hidd el!
nem csak szakítani kéne vele, hanem a bíróságra is keresetet kéne benyújtanod, mert a gyerektartás jár, az a babát illeti és egy ilyen felelőtlen pasi megérdemli, hogy letiltsák a fizujából, ha nem hajlandó eltartani a gyerekét
ez már rég nem kapcsolat, gondolom Te is érzed, hogy ennek nem így kellene működnie
Mi közötök hozzá, hogy miért szült, nem ezt kérdezte!?
Szerintem valóban nem nőtt még fel a párod.
Nem valószínű, hogy megváltozik, én mindenképpen szüneteltetném ezt a kapcsolatot. Amit egyébként ő már meg is tett.
De az is lehet, hogy csak megijedt a felelősségtől, és most kitombolja magát, talán idővel benő a feje lágya, és visszajön.
Bár, úgy gondolom, jobban jársz, ha nem.
Gratulálok, hogy nem vetetted el a gyermeket, komoly döntés, megváltoztatta az életed, de nem fogod megbánni! Szerencsés ember vagy, a szüleid is nagyon jók, nem lesz baj.
Majd találsz normális társat is.
Sajnos ez a baba korán jött. Nem voltatok érettek a fogadására. Jól tetted, hogy vállaltad, s a szüleid segítségével sikerül normális körülmények között nevelned. A barátod úgy érzi most, hogy csapdába esett.
Én azt javasolnám, hogy ne keresd, de ha megy, ne tégy neki szemrehányást! Lássa, hogy jó oda menni hozzátok, s milyen jól megvagy a babáddal. Ha ezek után is menekül, akkor inkább engedd el! Akkor nem apának való. Gondold meg a szüleidtől való különköltözést, mert a neheze akkor jön, ha a baba bölcsis lesz, te esetleg dolgozni kezdesz, s minden héten beteg lesz esetleg, taknyos, s a bölcsiben könnyen mondják: anyuka, vigye haza a gyermeket! És akkor a szüleidhez fordulhatsz - ha ők már nem dolgoznak. Szóval fogadd meg, hogy ne tégy örökké szemrehányást a pasidnak, érezze jól magát a kis családja körében! Ha meg menni akar, menekülni, akkor nem tudod visszatartani. De egy zsémbes, háklis asszony nem vonzza, és azt se' mutasd, hogy hú de jól szórakozol nélküle, mert ez neki olaj a tűzre. Biztos sokan nem adnak most nekem igazat, de én a kölcsönös tapintatot, szeretetet, tiszteletet, bizalmat tartom a legfontosabb alapnak. Mindkettőtöknek lehet e téren átgondolni valója.De te, mint anya, elsősorban magadnak szülted a babát, te leszel érte felelős már amíg felnő, meg azután is. És ebben vagy hajlandó lesz a párod társként együtt működni, vagy választja a legényéletet.
ne nagyon számíts rá. ha tényleg akarná ezt a gyereket, akkor ott lenne melletted.
azt sem hiszem, hogy azért nem megy, mert a szüleid ott vannak - bár lehet, hogy ők mondtak neki anno még valamit, és fél tőlük - de a leírásodból nem erre következtetek.
egyetem után pedig még ne költözz el, mert egyrészt szükséged lesz a szüleid támogatására, nem csak anyagilag, másrészt a habokra elköltözni egy kisgyerekkel...
még valami: gyerektartás? kellene...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!