Mit tegyek? Szakítsak?

Megpróbálom röviden,tömören leírni: 7 éve vagyunk együtt, én 22, ő 23, igazi gyerekszerelem. Már évek óta együtt lakunk, nyílt, őszinte kapcsolatunk van, egymás között mindenről beszélünk, nincsenek tabuk. Viszont ennyi idő után részemről úgy érzem szeretet maradt csak, szexuálisan egyáltalán nem vonódom hozzá már évek óta, elvileg ő testileg lelkileg kiván, de neki egyszerűen túl nagy igénye van ilyen téren, amit amúgysem tudok megadni, ill mivel nem kivánom igy nem is nagyon akarok. Ő erről tud ,elfogadja. Én jó körülmények között élek megvan mindenem, neki sajnos nincs. Bennem van a bűntudat, hogyha elhagynám mit csinálna nélkülem, hova menne ,mert a szüleivel nincs jó viszonyba. Ostorozom magam bűnös gondolatokkal, vágyok más valakire akibe megvannak azok a tulajdonságok,amik benne nincsenek vagy már elvesztek, de mindig eszembejut, hogy mennyire tönkre tenném ezzel az életét. De mivan velem? Én arra vágyom, hogy egy olyan társ legyen mellettem, aki körül zajlik az élet, nem puffog mindenért, aki nem csak tervez, de tesz is érte, akivel rengeteg kalandban részt tudok venni. Mióta összeköltöztünk nagyon ellaposodott a kapcsolatunk szinte 0-24 be együtt lenni, kicsit unalmas. Barátnőm nem sok van.. EGyébként nincs vele probléma, mert tudom hogy mindennél jobban szeret, megadna mindent értem. CSak ennyi év után vágyom az újdonságra, hogy új embereket ismerjek meg, hogy randizhassak, hogy ismét kivánjak egy férfit. Ti mit tennétek a helyemben? Tanácsok, tapasztalat minden jöhet. 22 L