Bánt, hogy úgy páromnak voltak nagyobb szerelmei is előttem. Tényleg nem jogos?

én lány vagyok, és az első szerelmi kapcsolatomba mindent beletettem, amit csak tudtam, teljesen megtagadtam olykor önmagamat, hogy neki megfeleljek, teljesen feladtam kb minden elvemet, minden személyiségjegyemet, ami neki nem tetszett csak azért, hogy megtartsam őt. a kapcsolat után teljesen üres voltam, azt sem tudtam ki vagyok, és majd' egy év kellett, mire összekaptam magam megint.

én EZT nem fogom többet megcsinálni SENKIVEL. soha többé nem tagadom meg önmagam, soha többé nem fogok a földön kúszni azért, hogy megfeleljek, soha többet nem fogok ilyen nyíltan rajongani, mert egyrészt ráfáztam, másrészt enélkül is lehet teljes értékű kapcsolatot élni.

úgyhogy szerintem nem jogos az emiatti felháborodásod. kétszer kérte meg a kezed, a legtöbben az első visszautasítás után nem is próbálkoznak többször. szeret téged ez a srác, veled akarja leélni az életét, te meg itt azzal foglalkozol, hogy az előző kapcsolataiban hogyan viselkedett? lehet ő is összetört a szakítás után, ahogy én tettem, és nem kell ehhez feltétlen szerelemben szakítani, vagy megcsalás után szakítani.

(megjegyzem attól, hogy elvesz feleségül, meg te hozzámész, nem feltétlen ő az igazi neked sem, meg neki sem te, egyszerűen most így érzi. de ha te meg nem így érzed, akkor minek mész hozzá..?)

"Idővel a férfiak is visszavesznek a lángból..."

Ez úgy hülyeség, ahogy vagy. Nálam mindig a partner határozta meg a lelkesedésemet, nem az életkorom.

A kérdezőnek pedig azt üzenem, hogy ezt meg kell beszélnie a párjával. Voltam a kérője helyzetében és öröm volt 10 évvel később elválni. Valakinek elég egy "jól elvagyunk" kapcsolat, de valakinek ennél több kell.

Az exfeleségem sosem volt a legnagyobb szerelmem. Volt egy lány, akiért bármikor elhagytam volna. Meg lehet kövezni. (Amúgy nem miatta váltam.)

Jó viszonyítási pont az a lány. Most már csak akkor házasodnék, ha ő sem tudna elcsábítani.

36/F

miért, ha 1%-nyi jogosság van benne, akkor elégedetten mosolyogsz és nagy mellénnyel a pasid képébe vágod? ha még sokat hisztizel ilyesmin, mint egy hülyegyerek, akkor majd szépen otthagy.

amúgy minden szakítást túl lehet élni, elég éretlen hozzáállás az, hogy "nem tudnék nélküle élni". nekem ilyen hozzáállásom 16 évesen volt. minden csak akarat kérdése.