Csak kíváncsiságból! Más is érez/érzett így?

Kezdem totál elveszteni a reményt, hogy valaha is lesz nekem barátnőm. Biztos nem véletlen hogy huszonéves vagyok és még mindig nem jött össze senkivel sem egy párkapcsolat. Rájöttem, hogy bennem van a hiba, ez nem újdonság. EGyrészt csúnya vagyok, pontosabban nem elég férfias testalkatő, arcvonású, inkább nézek ki egy kis tini srácnak. Másrészt a jellememben is sok hiba van, túlságosan gátlásos, önbizalomhiányos vagyok, önbecsülésem is nulla. Úgy érzem a nekem tetsző lányoknál értelmetlen próbálkoznom, mert nem is érdemlem meg őket, bár igaz jellemre, lehet nem olyan értékesek, mint én, de mégis a külső az elsődleges, ez alapján ítélkezik mindenki először és én emiatt mindig is egy senkinek éreztem magam. Szóval mostanra ott tartok, hogy hiába minden, nekem nem jönnek a lányok, mint másnak. Tudok olyan fiút, akinek elég kimenni az utcára és leszólítják lányok, mert szeretnék megismerni. Nem tudom mi a titka, de tény, hogy jól megy neki. Ha meg nem élőben, neten biztos keresik a lányok. Azt tudom a srácról, hogy 180cm magas, izmos, széles vállú, férfias arcvonású, pedig még csak 15 éves! Szóval ebből nekem az jött le, hogy cseszhetek mindent, ha nem nézek ki jól, úgysem lehet esélyem nekem tetsző lányoknál, szóval amíg nem leszek dúsgazdag, hogy valami plasztikai műtéttel eltűntessem a nagy és fura formájú orromat, addig nekem semmi értelme próbálkozni, úgyis a külső számít, a kigyúrás sem olcsó, havi 8-9 ezerbe lenne, amit jelenleg nem engedhetek meg, ráadásul olyan rossz a genetikám, hogy fogyásra inkább vagyok hajlamos, mint hízásra, izmosodásra. A magasságomról meg még nem is beszélve, aki 170cm-t sem éri el azt nem csak a párkapcsolati életben esélytelen, hanem a munkában is. Nem véletlen, hogy minden magas beosztású személy legalább 180-185cm körül van. Szóval ilyen esélyekkel, ti mit tennétek a helyemben, őszintén?