Az rendben van, ha én 20 éves vagyok, a lány pedig 23? Van valakinek tapasztalata, hogy a későbbiekben adódnak-e ebből problémák?

Könnyen lehet a nők többsége így gondolkodik, és a férfiak oldaláról is így látom.

Az én koromban a lányok általában még egyetemre járnak, hajszolják az álom-munkát, buliznak.

Nekem nagy szerencsém van, 24 éves koromra befejeztem az egyetemet, megtaláltam az állom-munkám, amit ráadásul otthonról, gyerek mellett is tudok majd csinálni, és az egyetemi évek alatt annyit buliztam, amennyi valószínűleg egy életre elég lesz, most már szeretnék megállapodni.

Én mint mondtam, épp ezért nem kezdek 23-24 éves srácokkal, mert azoknak a többsége még egyetemre jár, fogalma sincs, mit jelent dolgozni, miben különbözik ez az élet az egyetemista létformától. És sajnos az ebben a korban lévő srácok még csak hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy el akarjanak kezdeni ilyen szempontból élni: nagyon kényelmes nekik, hogy heti 2-3 órára bejárnak, mellette a szülők fenntartják nekik az albérletet, és ebben ellébecolnak még 2-3 évet. Nekem meg ez nagyon nem jön be, 18 éves korom óta önellátó vagyok, egy 23 évestől ugyanezt elvárom, vagy legalább kilátást, szándékot arra, hogy másképp legyen. Ha nem, akkor persze nem kell dolgozó nővel járni, ez van.

Az előző kapcsolatomnak pl azért lett vége, mert elkezdtem dolgozni, és az exem ezt nem tudta elviselni, semmilyen szempontból. Amikor szakítottunk, be is vallotta, hogy azért, mert sikeresebb vagyok nála és ezt nem bírja. (Ő 33 éves, elsős nappali tagozatos egyetemista (újra), otthon lakik). Nem tudtam hibáztatni, de tanultam belőle.

24/N