Mi van velem? Miért nem tudom megtenni?

Több, mint két éve vagyok együtt a barátommal. Az a helyzet, hogy úgy érzem, jobb lenne, ha inkább vége lenne ennek az egésznek, mert nem törődik velem kellőképpen. Februártól mostanáig hetente egyszer-kétszer találkoztunk (úgy, hogy elvileg együtt élünk), mivel ő kicsit messzebb dolgozik. Nos, ezt még meg is értem, de teljesen elmart magától azzal, hogy amikor találkozhatnánk, mindig később jön. (Éjjel fél 12-kor, vagy fél 11-kor) Szombat óta alig láttam, pedig vasárnap felmondtak neki, szóval jöhetett volna. Kifogása: Most úgyis sokat lehetek majd veled!" addig a barátaival had legyen, mert most van nyár, nekik meg szabadidejük, de ez idő alatt én meg...? Mindig csak második vagyok, és nem februárban kezdődött. Tény és való, hogy keveset találkozik a barátaival is. Mindemellett mondja, hogy szeret, meg nem tud meglenni nélkülem, de én már tönkre megyek idegileg. Mikor kimondom, hogy befejeztem, elég volt, annyira tud fájni, és ahogy látom rajta, hogy megtörik. Egy hétig meg is változik aztán újra fontosabb lesz a póker, a barátok, a játék, egy tv műsor, vagy egy mozifilm. Tudom, hogy vége kéne, hogy legyen, akkor miért nem tudom meglépni? Nem hiszem, hogy a megszokás miatt. Amikor vitázunk, és kimondom a végszót, mindig meghátrálok, de miért? Életemben nem voltam olyan magányos, mint vele. :( Bocsi a regényért! 24/l