Szakítani akar velem? Olyan tehetetlen vagyok és elkeseredett.

Igen, jól látod, ilyen előszele van.

Viszont ha egy pasinak annyi kell, hogy kimegy 2 hónapra,

1 hónap alatt összeszed valami csajt, és belesz*rik egy

2 éves kapcsolatba (vagyis lehet hosszabb, mert 2 éve él-

tek együtt, csak ennyit írtál), akkor egy könnyet se ejts

utána!

Perspeciel ha az én baránőm lennél, amikor időm engedné zaklatnálak, képeket kérnék rólad, annyira hiányoznál és kívánnálak, velem ez a helyzet, úgyhogy érthető a félelmed!

20/F

Nem érdemel meg téged! Ezek után, hogy leírtad a kis sztorit, semmiképp se várd meg! Nem teheted meg magaddal, hogy egy ekkora féregség utána még te várd! Akit szeretek soha nem tenném meg vele! Dolgozd fel inkább most, és tutira megfogod találni te is az igazit, mert a leírásodból ítélve belülről minden rendben veled :)

20/F

Ha nem is lenne ilyenre igénye, akkor se mondaná meg!

Viszont ott akkor már probléma van, ha nincs neki igé-

nye egy képre. Remélem, miután ezt a fejedhez vágta, nem

sírtad át az éjszakát.

Én kiraknám a szűrét abban a pillanatban.

Tudom milyen ez, kb. ugyanez volt velem is pár éve.

Az akkori barátom lement vidékre 2 hétre.

Úgy váltunk egy, hogy ölelés, csók, mondta, hogy mennyire szeret és nagyon fogok hiányozni neki.

Pár napra rá én is elutaztam az akkori színjátszó körömmel 1 hétre.

Az vettem észre, hogy ő nem nagyon keres, ha én hívtam alig beszélt és éreztem, hogy valami nincs rendben.

Mikor rákérdeztem ő is azt mondta, hogy semmi baj nincs.

Aztán már fel sem vette nekem a telefont, üzeneteimre nem válaszolt és mikor végül beszéltünk ő is azt mondta, hogy mikor hazajön, megbeszéljük.

Én többször mondtam neki, hogy ha szakítani akar, ne húzzuk, mert nekem így nagyon rossz és fáj, de ő kötötte az ebet a karóhoz és egyfolytában azt szajkózta, hogy majd ha hazajön beszélünk.

Nos, nem vagyok büszke rá, de miután hazamentem, elmentem "búfelejteni" a barátaimmal és összetalálkoztam egy régi osztálytársammal, akivel régebben tetszettünk egymásnak.

Végül egy éjszakás kalandba menekültem (meg persze rengeteget ittam), ami után sírva hívtam fel a barátomat és elmondtam neki hogy megcsaltam.

Még ezután is találkozni akart, majd miután ez megtörtént, élőben dobott ki.

Az okokat ő sem mondta el normálisan, csak azt, hogy miután elmondtam a kis kalandomat ő is összejött egy lánnyal.

Én sem tudtam feldolgozni az egészet egészen addig, míg újra összejöttünk.

Másodszorra már nem fájt a szakítás, igazából én is éreztem, hogy nem működik a dolog kettőnk között, de arra pont jó volt, hogy túl tudjak lépni rajta és azóta is jóban vagyunk (persze nem vagyunk puszipajtások, de néha beszélünk, ritkán találkozunk is és tudunk jókat dumálni).

Na, de végeztem a kisregénnyel :).

A lényeg, hogy ne hagyd, hogy tovább őröljön a bizonytalanság, mert annál rosszabb nincs, még a biztos szakítás sem.

Én is már úgy voltam vele pár nap után, hogy csak mondja már ki, hogy vége, mert úgy kínzott az, hogy nem tudtam mi van.

Az legalább biztos lett volna.

Én akkor buta voltam, te legyél okos és vess véget ennek.

1 hónap nagyon sok ahhoz, hogy ezen rágd magad.

Én a helyedben írnék neki egy levelet, vagy üzenetet, amiben elmondod, hogy nem szeretnél tovább bizonytalanságban élni, mert így csak kínlódsz, ezért legyen vége, mostantól tekintse úgy, hogy nem vagytok egy pár.

Ezután találkozz rengeteget a barátaiddal, menj szórakozni, az megkönnyíti a felejtést.

És ami a legfontosabb: magadban is zárd le! Ne áltasd magad azzal, hogy ha visszajön lesz folytatása. Te is tudatosítsd magadban, hogy egyedülálló vagy.

Kacérkodj, flörtölj más fiúkkal (persze ne ugorj bele egy éjszakás kalandokba, ahogy én ostobán tettem, csak próbálgasd az egyedülálló énedet ).

Ha hazajön, akkor még találkozhatsz vele, hogy végleg lezárjátok, hogy elmondja, mi volt a baj, de ennyi.

L/25