Meg tudnatok bocsatani? Vagy a büszkeseg gyözne?

Én eléggé büszke típus vagyok, ha valaki megbánt, és eldöntöm, hogy nem bocsátok meg, akkor utána nem hiányzik az illető, de ilyen helyzetben eddig csak 1 barátnőmmel voltam, hazudozott össze-vissza és besokalltam, egyik napról a másikra megszüntettem vele a kapcsolatot, nem is hiányzott egy napig se, pedig évekig össze voltunk nőve.

Egy barátom se csalt még meg, hál istennek (vagy csak nem tudok róla), de szerintem nem tudnék megbocsátani. Ha együtt is maradnánk, akkor sem tudnék megbízni benne, és folyamatosan gyanakodnék, és előbb-utóbb a gyanakvás miatt szakítanánk akkor is.

Egyébként szerintem nem mindegy, hogy a megcsalás hogy zajlik, már úgy értem, hogy viszony volt, vagy csak 1 egyéjszakás egy idegennel, amikor épp mélyponton van a kapcsolat, vagy úgy, hogy a másik fél azt hiszi, hogy minden rendben.

A büszkeség fontos! Ha megbocsátod, azzal alárendeled magad.

"Ahol szeretet van, ott nincs büszkeseg" - ez meg egy ócska közhely.

Nem tudnék benne soha többet megbízni.

Hiába szeretném semmi se lenne már ugyanolyan.

Nem a büszkeségről van szó hanem a bizalomról, amit ha egyszer elvesztesz a párod felől.

Csak tönkretennéd magadat! Hiszen sose tudhatod hogy ha egyszer megtette miért ne tenné meg másodszorra is.