Mindenkinek jár a boldogság? Ki az aki még hisz ebben?

Mindenkinek jár.

Az élet ad különféle leckéket, feladatokat, amelyeket meg kell oldanunk, és ezek a feladatok gyakran nehéz ügyek, de ettől még jár.

Nekem sincs rendben semmi sem "itthon", sőt, sohasem volt. Eleve egy nem működő házasságba születtem, iskolában folyton kiközösítettek mert nem voltam olyan gyökér mint a korosztályom (értsd: nem piáltam, nem dohányoztam, nem játszottam a nagyfiút), később egy szerelmi csalódás miatt otthagytam a sulit, szóval az életem nem igazán halad semerre sem, de mégis tudom, hogy ez csak átmeneti állapot, mert az ember boldogságra, érvényesülésre született. És nem, nem vagyok hívő, nem járok templomba, nincs átmosva az agyam mindenféle vallási dogmával.

Szerintem ez hülyeség.. mindenki csak saját maga áll a saját boldogsága útjában. Valamikor volt egy felmérés arról hogy kik élnek a legboldogabb kapcsolatokban. Dánia jött ki győztesen a legkevesebb válással, egyszerűen azért, mert nem voltak hatalmas igényeik a partnerükkel szemben.

Nem egy photoshoppolt szupermodellt és nem is egy Norbi a cracken 20-szor izompacsirtát kell keresni, nem is a világ legaranyosabb, legennivalóbb cukorfalatát, mert ilyenek nincsenek.

Ahogyan mi sem vagyunk tökéletesek. Én legalábbis nagyon kiállhatatlan tudok néha lenni és bizony összeteszem a két kezem hogy sikerült olyan párra akadnom, aki kibírja mellettem. Persze nem zökkenőmentes a kapcsolat, de ez a természetes.

Nem attól lesz egy kapcsolat jó, hogy rózsaszín felhőben látsz mindent, mintha bélyeget nyaltál volna, hanem hogy képesek vagytok megoldást találni egymás problémáira. Ha nem vagy kompromisszumképes sose találsz olyan párt, aki elfogad, hiszen hogyan várhatod el tőle, ha te magad se engedsz semmiből.

Én legalábbis így látom és szerencsésnek tartom magam, de egyben kettőnk közös munkája is, hogy még együtt vagyunk a párommal.