Miért nem tudom elfogadni, hogy a barátom időnként-ha épp nincs velem- pornót néz, és önkielégítést végez?

Nem estem pánikba, mert lángol közöttünk a szerelem, és a szenvedély. Felmerül a kérdés, hogy akkor mit problémázok, mi? :) Nos, beszéltünk erről a barátommal. Nekem nem az önkielégítéssel van problémám - mert arra szüksége van mindenkinek, ha nincs lehetősége kiélni a vágyait partnerével - hanem a pornóval...de végül is, el tudom fogadni. Erre ő azt mondta, hogy őt is zavarná ha én pornót néznék maszturbálás közben, s más férfiakra csorgatnám a nyálam. (Ebből is látszik, hogy a szerelemben azért jelen van a birtoklási vágy, és az önzés jócskán.) Eredmény: nem kértem egy szóval sem soha (!), de ő maga mondta, hogy nem néz több pornót, mert kipróbálta puszta fantáziával, és mennyivel intenzívebb volt. Persze most mondhatjátok, hogy így is más nőkre gondolt, de nem számít.

Az önkielégítés valóban nem hasonlítható össze a párok közötti intimitással. Ha együtt vagyunk, látom rajta, hogy imád, és úgy bánik velem, úgy néz rám, mint egy istennőre, s csupa szenvedély, vágyakozás, tűz az egész. Ez az, ami igazán számít.