Nagyon nehéz és komoly helyzet. Ti mit tennétek?

8 hónapja vagyok együtt a barátnőmmel, nekem 6 éve tetszett, de akkor még én nem neki, aztán 12. ben össszejöttünk (gyak. ő szedett fel mert nem volt bátorságom) és aztán beindult a szerelem.2 hónapig életem legszebb idejét éltem, meseszép volt minden. Azátn egyik pillről a másikra elmúlt a rajongás, egy másnap reggel mély depresszióba estem. Ez talán azóta is tart. Oszt társak voltunk, (már végeztünk a suliba) szóval nagyon rossz volt a helyzet. Minden nap együttlenni, semmit se tudtunk egymással foglalkozni. De mégis egymás nyakán kellett lenni. Jött az érettségi, ö állandóan tanult, én meg leszartam és a haverokkal lógtam. Sokszor meghüjültem, idegesített amit mondott, folyamatosan idióta gondolatok jártak a fejembe, (pl az h buta, azért, mert nem éppen azt mondja vmire amit én mondanék) volt egy 10 napos szünet is, meg bejött a fejembe másik csaj is, de ezek aztán elmúltak, és az idővel kezdett minden megint egyre szebb lenni. Szex még nincs közöttünk, de petting már igen. Többször próbáltunk lefeküdni ténylegesen, de sajnos külömbözö okok miatt nem jött össze egyszer se (volt itt minden, nem volt gumi, sok volt a stressz. Stb) és úgy érzem már nagyon ráparáztunk az egészre. Még mind2en szüzek vagyunk. Egyik nap hiányzik, másik nap nem. Aztán megint. Nekem itthon sok problémám van, psychiáterhez is jártam. Azóta leérettségiztünk, és néha fel-fel lobbant a láng. Nagyon szeretem és ö a legfontosabb nekem. ő általa ismertem meg magamat, váltam felnőtté, és ö általa tanultam meg alkalmazni mindenféle tulajdonságot, aminek eddig hiányában voltam. (türelem, megértés, tolerancia, alkalmazkodás) ugy érzem sokmidnenben külömbözünk, mivel én bulizós-rosszfiús vagyok, ő meg tanulós \\\'jókislány\\\'. De pont ez tetszik benne, hogy ő nekem a jó énem, amilyen szeretnék lenni. Egyszerüen hálás vagyok neki mindenért és tudom hogy egy hatalmas szerelmem (ő az első) és ugy érzem más nőt nem tudnék így szeretni) bizalom megvan. Mindketten akarjuk egymást de úgy érzem hogy nagyon elhangolódtunk egymásról. Hogy lehetne ezt rendbetenni? Nem akarom elveszíteni, mert már tudom hogy mit veszítenék. Létezhet hogy az rombolja az egész kapcsot h probáltuk a lefekvést de sose \\\'sikerült\\\' és utána csalódottan feküdtünk le? Meg h nem voltunk eleget egymással, teljesen másra koncentrálódtunk? Hogy lehetne rendbetenni ezt az egészet? Mindenre képes vagyok érte már az egész életemet megváltoztattam miatta (belsőmet, hozzáállásomat a környezetemhez-világhoz) mindent megteszek érte. ö nagyon szeret és türelmes. De most vhogy egyszerüen nincs kedvem hozzá. Máskor meg annyira magamhoz ölelném. Meg vagyok bolondulva:D utazzunk le vhová kettesbe? Vigyem be a baráti társaságomba? A legparább dolog akkor is az amikor vele vok és vmi belsö erő meghüjit és akkor érezhető a feszültség. Persze akkor nem tudunk normálisan beszélgetni, erre meg jön a hüje hang belül hogy (persze mert tök hüje azért nem tudsz ele beszélgetni) mikor többször is bebizonyitotta hog tökéletesen el tudo kvele beszélgetni bármiről) egyszóval meg vagyok zeberedve. Mit tennétek? Elveszíteni nem akarom. Attól függetlenül h nagyon neheten megy nekünk minden mégis tesszük a dolgunkat mert nagyon szeretjük egymást.