Nagyon nem értem, hogy miért éli meg néhány nő "vesztésként" azt, hogy valakinek esélyt ad, vagy megbocsát?

van egy... érdekes dolog... sokan, ha egy párkapcsolatban lemondanak valamiről, vagy áldozatot hoznak, azt úgy értékelik, hogy "veszítenek"...

például a srác marha sokat teper a lányért, de a lány még régebben azt mondta a barátnőinek, hogy ezzel a sráccal nem jön össze, inkább meghal. időközben nagyon megkedveli a srácot, talán még meg is szereti, de nem jön össze vele, mert "veszítene". és emiatt szenved ő is, szenved a srác is, de nem, ő nem hagyja, mert hát megmondta a barátnőinek, és így veszítene...

a másik ilyen helyzet, mikor a fiú a lány bocsánatáért esedezik, de a lány megfogadta magának, hogy soha nem bocsát meg, csak ha a fiú meghal (megjegyzem, hogy nem újra járni akarnak, csak annyit szeretne, hogy bocsásson meg). a fiú természetesen nem adja fel, hónapokig, évekig dolgozik azon, hogy megbocsásson a lány - és végül a fiú ebbe belehal (nem kamu, volt valami ilyen kérdés nemrég felrakva).

szóval, őszintén, miért csinálják ezt? ez őket "büszkévé" teszi, hogy milyen szavatartóak? vagy mi? szerintem mértéktelen önzőségre utal, empátia nélküliségre és egész egyszerűen, szerintem ez ostobaság.