Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnék segíteni a barátomon? Teljesen kivagyok miatta.
Pár napja kiderült, elmondta nagy nehezen hogy teljesen elszegényedtek...az apja iszik, nem megy dolgozni több mint fél éve, csak az anyja minimálbéréből élnek 4-en.Párszor kölcsönkértek a rokonoktól, még télen a nagy gázszámla miatt, amit még azóta sem bírtak visszaadni..Még nincsen 18, így tőlük függ, és teljesen megvonnak tőle mindent, egy héten kap maximum 300 ft-ot, menni akart diákmunkára is, de a szülei nem engedik..elmondta hogy sokszor van hogy csak csupasz kenyéren vannak, lassan már a villanyt is ki fogják kapcsolni...az apja mindenáron külföldre akar menni dolgozni, de sehova nem kell, mindenhonnan hazaküldik amiért iszik, nem vállal el semmilyen más munkát, inkább berugik bánatában..menthetetlen...nem bírom nézni már a barátom szenvedését.Ráadásul még beteges is mostanában.. hogy tudnék rajta segíteni?Minden nap idejár, nem fogad el kaját, akárhogy könyörgök neki, szégyelli, hiába látom rajta hogy éhes, egyszerűen nem...azt mondja evett mielőtt jött, közbe meg hallom hogy korog a hasa...meg a szülei is megfenyegették hogy nem ehet másnál belebeszélték hogy milyen szégyen. az anyja azon a szinten van hogy a ruháit válogatja ki amit el tud adni valakinek hogy legyen pénz...mit tehetnék hogy segítsek rajta? hogy tudnám rávenni hogy ne szégyellje előttem, és hogy egyen?Hogy tudnám lelkileg picit helyre rázni?Tudja jól hogy rám számíthat, de akkor sem mond semmit,mert neki ez nagyon megalázó...úgy kellett ezeket is harapófogóval kiszedni belőle nagy nehezen..
Amikor tehetem veszek neki néha 1-2 ruhadarabot, mindig kitalálok valamit, hogy hónapfordulóra vagy ilyesmi..közbe meg azért mert sajnálom hogy ugyanabba a ruhákba jár...1 éve vagyunk lassan együtt, de én még így nem láttam soha...sokat sírok manapság miatta annyira sajnálom, és szeretem nagyon...hiába gondolkodok, nem tudom mit tehetnék érte...Légyszi segítsetek ötletekkel, mert nagyon ki vagyok .Köszönöm előre is a normális válaszokat!
Mond el neki ugyanezt,hisz előtted ne szégyellje magát.De aztán ne beszélj erről többet,mert ez neki kellemetlen. Ha megy hozzád,teríts meg neki is és ültesd magad mellé,hogy milyen szar egyedül enni,egyen veled.Hívd meg romantikus vacsira magadhoz,ott is tud enni rendesen és még jól is érezheti magatokat.A diákmunka pedig:menjen jelentkezzen és járjon el,mit tehetnek ellene a szülei. Mondja azt,hogy nálad van,akkor legalább azt sem fogják tudni,hogy keres,és nem veszik el a pénzét.
Tartsatok ki egymás mellett!
Ne így add elő, hogy egyél, mert éhes vagy!
Pl így: anyu tök jó rétest csinált, ezt meg kell kóstolnod, valami isteni. Kezd el enni, mondd, hogy éhes vagy. És ekkor kínáld. Veled talán jobban esik neki majd. Egyél vele!
23/N
Ez olyan megható, most én is elkönnyeztem magam fiú létemre. :'(
Hasonló szegénység van egyébként nálunk is, de mi még nem tartnunk annyira mélyen egyelőre...
Köszönöm szépen a válaszokat.
Először is...nagyon szeretjük egymást, és komoly a kapcsolat, régóta ismerjük egymást, sok éve és járás előtt a legjobb barátok voltunk én már legalább 2 éve szeretem és nekem ő a mindenem és tudom hogy neki is én, mert minden nap elmondja..és érzem hogy napról napra jobban szeret és én is őt...
Én 2 évvel idősebb vagyok nála(19).A felfogása komoly, viszont otthon nagyon elnyomják..mindent neki kell megcsinálni dolgoztatják az apja nem nagyon csinál semmit, csak mindig jár kölcsönkéregetni, de nem adnak neki..ismerik milyen..apukám szokott barátomnak munkát adni, ő is sajnálja...ad neki érte pénzt mindig.
Az apjára sehogy sem lehet hatni..az anyja fenyegette nem egyszer hogy elhagyja, de neki sincs hová mennie..van egy 19 éves testvére aki nem csinál otthon semmit, egész nap gépezik...
ő sem megy dolgozni pedig mehetne, nem érdeklik a körülmények...csak vergődik hogy ki fogják az internetet kapcsolni...
barátomat nem engedik ki 5-6 óránál tovább...diákmunka meg olyan lenne most hogy iskolai időben kapna igazolást és akkor kellene mennie, de az anyja megmondta hogy szó sem lehet róla, neki tanulnia kell...állandóan veszekednek a szülei otthon, az egész család már egy lelki roncs...
én már mindent megpróbáltam, ma is direkt több kaját szedtem és mondtam hogy nem bírom megenni egye meg..láttam rajta hogy kellene neki, de nem fogadta el, bármit csináltam...
szoktam én is itthon sütni főzni, tudom mit szeret nagyon, és direkt mondom hogy a kedvencét csináltam, és mindig kitalál valamit, hogy majd később vagy most nem éhes...ki tudja még miket mondanak neki otthon..
Múltkor az anyjától kért pénzt, mert hamburgert akart suliba venni és nem adott neki,mert hogy nincs pénz..én pedig beletettem a zsebébe 400 ft ot, és írtam smst, hogy nézze meg és másnap visszahozta, hogy nem fogadhatja el meg stb stb...hiába kérleltem hogy költse kajára..visszaadta...már kezdem cikinek érezni amúgy a próbálkozásaimat hogy ezzel tényleg megalázom, de én csak segíteni akarok neki...amikor együtt vagyunk van hogy elsírom magamat előtte, de nem bírom elmondani neki hogy azért van mert a szívem szakad meg miatta...
Mivel még nem nagykorú -ha jól vettem ki-, ki lehet emelni a családból. De ha nem akarunk ennyire drasztikus lépésre elszánni magunkat:
- Feltérképezni, hogy kik tudnak segíteni nem csak a fiún, de az egész családon. Rokonok, testvérek, nagyszülők, magyarul a környezet.
- Külső segítség igénybevétele (családsegítő, önkormányzat). Bár, a családsegítő inkább csak a gyerekeken segít, de ha úgy látja, hogy a problémát, csak úgy lehet megoldani, hogy az egész családra kiterjedő vizsgálatot rendel el, így is megoldható.
Mivel beteges ahogy írtad, valószínű azért, mert nem megfelelően táplálkozik, illetve öltözködik. Ha így halad, már a szülei elérik, hogy elvegyél a családtól. Védőnő kezdeményezhet ilyen eljárást.
A családnak, legfőképpen a szülőknek, mindenképp ajánlott egy pszichológussal való beszélgetés. Miért? Kezdjük a család mentalitásával, miszerint szégyen máshol enni, szégyen a diákmunka és így minden. Az alapvető értékeket kell tisztázni a szülőkkel. Ezután, az apát elvonóra küldeni, majd elküldeni a Munkaügyi Központba. Ha egyből nincs is munka, akkor jelentkezzen valamilyen tanfolyamra. Nem sokat, de legalább ilyenkor is fizetnek egy keveset. Legalábbis, annak idején még így volt. Édesanyáról nem tudtunk meg sokat, de ha hasonló helyzetben van, mint az apa, ugyanez a menet.
Evés... próbáld etetni, ahogy korábban is írták, például közös evésekkel.
Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Először is: tiszteletre méltó vagy, amiért megpróbálsz segíteni a barátodon, ritka kincs az ilyen lány a mai világban.
A párod büszkeségét legyőzni nem tudod, de ne is akard, mert csak kínosabb lesz a szituáció. Amit tehetsz, hogy beszélsz vele erről, nyomatékosítod benne, hogy mindezért nem nézed le, nem ítéled el. Ha ez megvan, megpróbálhatid rávenni arra, hogy együtt egyetek valamit, vásároljatok, stb. Mondd neki azt, hogy szereted, éppen ezért fogadja el a segítségedet, ettől nem lesz kevesebb, vagy értéktelenebb ember. Esetleg érvelhetsz azzal, hogy (ha valóban komoly a kapcsolatotok) később úgysem lesz olyan, hogy az enyém vagy a tiéd, minden közös lesz, így most sem számít, hogy kinél van pénz, és kinél nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!