Szeretted a párodat, mégis megcsaltad? Miért? Mi játszódott benned végig?

Én soha nem fogom megcsalni a mostani barátnőmet, mert a legaranyosabb csaj, nincs az az Isten!

De a Pokol még lehet csábítóbb... :)

de ott meg nincsenek nők...

Szerintem ez emberfüggő, vannak hűséges és vannak hűtlen emberek. A hűséges elvből nem csalja meg a szerelmét, tartson bármennyi ideje a kapcsolat, adódjon bármilyen lehetőség! Persze egy alajáraron hűséges ember is félreléphet, de annak komoly kiváltó okai vannak.

A hűtlen meg kihasználja a lehetőságeket, hiába szerelmes, nem tud ellenállni neki és utána jönnek a magyarázatok, hogy szerelem nélkül nem ugyanaz.. :) az, hogy elhisszük-e ezeket a magyarázatokat, az csakis rajtunk múlik :)

Szerintem már az is gáz, ha valaki csak elgondolkozik ilyesmin, hogy megcsalja azt, akit elvileg szeret. Egy idősebb bácsi mondta, és nagyon igaza van: ha 50 évvel ezelőtt éltek volna a háborúban, összetennék a két kezüket, hogy él a társuk és bármit megadnának érte, hogy vele lehessenek, nemhogy megcsaláson agyalnának. Én mindig erre gondolok, hogy bár szar és kegyetlen világban élünk így is, de hálás lehetek a sorsnak és az életnek, hogy megadatott a szerelem, hogy van valaki, akire számíthatok és ha néha veszekszünk vagy vannak rosszabb időszakok, akkor is ő itt van nekem és nem kell attól félnem, hogy holnap besorolják az orosz frontra és éveken keresztül izgulhatok, hogy vajon láthatom -e még valaha. Aki megcsalja a társát az egy gyáva alak, akkor szakítson vele. Puhányok és elkényeztetettek manapság az emberek. Nem tudják értékelni az életet és a másik embert, illetve a szeretetet, mert minden a seggük alá van rakva. Ez az igazság, nem érdekel, ha lepontoznak, ha valaki tiszteli és megbecsüli a másikat (márpedig ha már összejött vele akkor mért ne tenné), és rámászik egy ellenkező nemű, akkor rögtön lepattintja és nem azon agyal hetekig, hogy hú de szexi volt meg beindult rá meg hogy megd*gta volna ha szingli lenne. Nekem ez a véleményem. És még egy okos mondás: sokszor csak akkor jössz rá, hogy milyen fontos neked vmi/vki, amikor már nincs. Inkább adj hálát az égnek minden nap, hogy van valaki, akit szerethetsz, akivel veszekedhetsz néhanapján. Ha kételkedsz, képzeld el, hogy holnap meghal a párod. Mit érzel? Ha el se tudod mondani, mennyire összeszorul a szíved és el se bírod képzelni, mihez kezdenél magaddal nélküle, akkor hagyd abba a kételkedést és örülj, hogy ott van neked. Tényleg meg tudnád ezek után ennyire alázni, tényleg begerjednél egy másikra? Nem hiszem...

Bocs, ha nem minden mondat a kérdésre válaszolt, de azért erősen kapcsolódik és érdemes elgondolkozni rajta...