Fiúk, ti akik a padlóra kerültetek egy szakitás miatt, leirnátok, hogy mi játszódott le bennetek? Mit éreztetek? Hogyan felejtettétek el?

Azt éreztem, hogy kudarcot vallottam, értéktelen vagyok, nem találok még egy olyat mint ő, és hogy vesztettem, rossz kedvem volt mindig, nem kívánom senkinek.

21f

2-3 napig semmihez nem volt kedvem, azt hittem, hogy itt a világ vége, és senki nem fog majd szeretni ezek után.

Mivel nagyon kétségbe estem, írtam még társkeresőn is lányoknak, mert azt hittem ez a megoldás.

Aztán egy idő után kezdtem újra megismerni magam, észrevettem az értékeimet, és kb 2-3 hónap múlva újra érettnek éreztem a helyzetet egy normális kapcsolatra. Persze ez nem jött el, hanem csak próbálkozások maradtak mindkét részről, de általában mindig akkor jött egy olyan, amikor már tényleg érett volt rá a helyzet.

Erre nincs módszer, hogy elfelejtsünk valakit, ki kell várni, és nem rá gondolni folyton, hanem mindig azt szem előtt tartani, hogy te sokat érsz, és nem szabad hosszan kétségbe esni, hogy egyedül maradsz.

Először mértéktelen dühöt. Aztán hatalmas ürességet. Később nagy fájdalmat. Ez tartott a legtovább. Lassan enyhült és nagy sokára csak a keserűség maradt. Mind ez a következő kapcsolatig tartott.

23/F