Tényleg vénlány maradok, ha így folytatom?

Remélem jó kategóriába megy a kérdés.. Szóval:

22 éves lány vagyok és kb 8-10 hónapja nincs normális kapcsolatom (előtte volt két több évig tartó is, de most nem ez a lényeg). Ismerkedés, randizgatás azért csak-csak akad, és rövidebb távú (1-2 hónap max) "kapcsolataim" is vannak, csak előbb-utóbb mindegyiknek kiadom az útját, senkibe nem leszek szerelmes, igazából nem is érdekelnek... A legjobb barátnőm szüleivel is nagyon jóbavagyok, anyukája mindent tud rólam, sokmindent beszélek meg vele is, mindig képben van az aktuális pasiügyeimmel kapcs. Az utóbbi hónapokban megkaptam a barátnőanyutól többször is, hogy vénlány leszek, mert nekem senki nem felel meg, mindenkiben csak hibát keresek és ha valami kezdene komolyra fordulni megijedek és kirakom őket... Miért baj az, hogy én nem követem az itt olyan népszerű példát és állok össze egy segédmunkás alkoholistakezdeménnyel, aztán szülök egy gyereket huszonegykét évesen mert becsúszik, aztán egy rakás szar lesz az életem, mert nem éltem és buliztam eleget?! Rengeteg ilyet ismerek, és majdnem mind szétmentek, a lány ott marad egyedül a gyerekkel és tengődik a gyesből a szülei házában (jobb esetben).

Tényleg túl nagyok az elvárásaim, hogy nem szeretném az első jöttment senkiházival összekötni az életem, aki meló után megy a kocsmába és este hazaesik nekem retkesen, félrészegen?! A gyerek ott üvölt, én meg tiszta ideg vagyok, és lehet a fejem verném bele a falba, hogy elcsesztem az életem egy ilyen hapsival. Nagyon sok ilyen példát látok a közvetlen környezetemben ismerősök között. Nekem nem erre van szükségem. Én olyan pasit szeretnék akinek esze is van, kúltúrált, törekszik egy elfogadható egzisztencia kialakítására, a szórakozási igénye nem merül ki a helyi késdobáló mindennapos látogatásával. Bőven jónak érezném, ha csak 28-29 évesen jönne egy komoly férfi, meg egy pocaklakó... Ez mitől vénlányság? Ez már öregnek számít, vagy mi?! Miért nem értik meg ezt? Gáz vagyok? :D