Mit tegyek? A barátom legjobb haverja folyton féltékenykedik.

Hasonló cipőben jártam, mint te, ezért megértem a helyzetedet. :( Mi több, mint 1,5 éve vagyunk együtt a barátommal, régebben közös baráti társasághoz tartoztunk. Sokáig mi is csak jóbarátok voltunk, de aztán komolyabbá fordult a dolog, és összejöttünk. Azóta is remekül megvagyunk, nagyon harmonikus a kapcsolatunk, minden szép és jó... de sajnos a párom legjobb haverja, akivel régebben én is hihetetlenül jóba voltam, és szinte a fogadott bátyámnak tekintettem, egyszerűen ellenem fordult, amikor mi összejöttünk. Féltékeny volt rám, folyton attól tartott, hogy elveszem tőle a haverját, meg hogy nem lesz annyi idejük együtt, mint azelőtt, hogy velem összejött volna. Állandóan bántott, beszólogatott, grimaszokat vágott, ha csak rám nézett, és a társaság többi tagját is próbálta ellenem hergelni.

Féltékeny volt rám, nem akart "osztozni" a barátján velem (csóri haver egyke gyerek, és ezért sajnos néha nagyon önző), és igyekezett mindenért engem okolni.

Volt egy másik lány a baráti körünkben, aki szerelmes volt ebbe a haversrácba, és történetesen tavaly ő volt a lakótársam. Régebben tök jóban voltam vele, de amióta a párom haverja így megutált, ő is ellenem fordult, csak azért, mert bele van zúgva a haverba, és mert a haver megutált.

Hazugságokat terjesztettek rólam, és teljesen el voltam keseredve. Nem tudtam, mit tegyek, hiszen régebben a legjobb haverok voltunk mi is, és nem tudtam, hogyan fajulhatott idáig a dolog.

A páromat persze nem bántották, csak engem, és előtte nagyon figyeltek rá, hogy nehogy elszólják magukat, én pedig hiába mondtam a barátomnak, mert egyik oldalról ezt hallotta, a másikról viszont meg azt. Ha rákérdezett, hogy tényleg piszkálnak-e és ezt miért csinálják, a legjobb haverja mindent tagadott. :S

Én a végén már el akartam költözni onnan, mivel a lány is, aki szerelmes ebbe a legjobb haverba, egyre jobban megkeserítette az életemet.

Megpróbáltam beszélni velük, nem is egyszer, de sosem hallgattak végig. A haver úgy tett, mintha nem hallana, vagy mintha a levegőnek mondanám, nem figyelt oda, csak grimaszolt és húzta a száját, ha pedig mégis válaszolt, bunkó és lekezelő stílusban tette. Falra hányt borsó volt minden, amit mondtam neki, nem vett komolyan és ugyanúgy folytatta tovább a gonoszkodást.

Már szinte nem mertem találkozni a párommal, nehogy baj legyen belőle, talán ha 1-2 órát voltunk együtt egy nap, pedig itt lakik tőlem nem messze, akármikor találkozhatnánk, de féltem, hogy ebből is csak a vita lenne (mint mindig), hogy a srác szerint a barátom "túl sokat van velem, őt meg elhanyagolja miattam".

Hozzá kell tennem, hogy a srác és a barátom lakótársak voltak, ráadásul egy szakra jártak az egyetemen, tehát gyakorlatilag ők éjjel-nappal együtt voltak, tőlem mégis sajnálta a haverja azt a 2 órácskát...

Tudod, mi lett a vége?

Rájöttem, hogy aki így viselkedik velem, az nem barát. Még akkor sem, ha régen az volt. De ami még fontosabb, hogy valójában a páromnak SE a barátja többé, mert egyszerűen nem tiszteli őt, ahogy egy barátnak kellene! Nem tiszteli a barátja kedvesét, nem tiszteli a kapcsolatát, és aki ennyire sem képes, az nem igazi barát!

A magam részéről én megszakítottam a sráccal mindenféle kapcsolatot. Nem akartam a páromat választás elé kényszeríteni, de szerencsére nem is kellett. Ezt ő is belátta, hogy aki nem tiszteli, hogy én a barátnője vagyok, az nem tiszteli őt sem, és a barátságukat sem, ergo nem haverok többé.

Most már nincs semmi baj, azóta össze is költöztünk a párommal, és szerencsére közte és a hülyegyerek között mindössze a köszönőviszony maradt meg. :)

Tudom, mennyire nehéz, de sok-sok kitartást kívánok hozzá! Remélem, minden jól alakul veletek! Ne add fel! :) Én szorítok!

21/L